A világ tele van felfedezni való helyekkel, még akkor is, ha elsőre azt hinnéd, hogy nincs már olyan pontja, ahova nem jutott el még az ember. Mert ott vannak azok a helyek is, ahol járt már ember, épített valamit, aztán azt meg otthagyta üresen. Rengeteg elhagyott település, kastély, kórház, vagy akár vidámpark van a világon, sőt, Magyarországon is. Ezek a szellemfalvak vagy elhagyott épületek pedig naná, hogy felkeltik az emberek kíváncsiságát. Annyira, hogy külön kis közösség alakult azokból, akik ezeket a helyeket látogatják és fotózzák. Ezt urbexnek hívjuk, ami az angol urban explorations, azaz városi felfedezés rövidítése.
A világban nagyon sokféle urbexes létezik. Van olyan, aki az épületek tetejére mászik fel, és olyan is, aki alagutakra, pincerendszerekre, csatornákra „szakosodik”. Magyarországon legtöbben az elhagyott épületeket felkereső urbexesek vannak. A felfedezőkre íratlan szabályok vonatkoznak, ezek közé tartozik például, hogy nem szabad rongálni, lopni és betörni ezekre a helyekre. És nem szabad kiadni a helyek pontos címét sem. Ez utóbbit azért, hogy megelőzzék a vandalizmust. Vannak ugyanis olyanok, akik csak azért keresnek fel elhagyott helyeket, hogy szétrombolják az egészet. Egy urbexes viszont azt szereti megörökíteni, amit talál, és a fotóival megőrizni azt. És ugyanilyen fontos, hogy lehetőleg senki ne menjen egyedül, és legyen nála védőfelszerelés.
Az urbex ugyanis nem veszélytelen. Az elhagyott épületek sokszor nagyon rossz állapotban vannak. A falak beomolhatnak, és lehet ott akár mérgező hulladék is. Sőt, még az is kiderülhet, hogy más illetéktelen behatolók is vannak az épületben. Épp ezért sose indulj felfedezni egyedül, mindig legyen veled valaki, aki ismeri már a terepet. Gyerekeknek pedig még így sem javasolják az urbexet, ugyanis ha véletlenül valami bajotok lesz, azért a szüleitek lesznek a felelősek.
Az is kérdéses, hogy vajon törvényt sért-e egy urbexes. De a jog nem tér ki külön rájuk. Mivel azonban az épületek mindig valakinek a tulajdonában vannak, ezért a tulajdonnal kapcsolatos törvényeket kell betartani. Azonban egy „rendes” városi felfedező nem rongál és nem lop, ezért nehéz lenne őket valamilyen törvénysértéssel vádolni. Különösen akkor, ha az elhagyott helyek tulajdonosai nem tesznek feljelentést. De nagyon észnél kell lenni, hogy az elhagyottnak tűnő épület tényleg az-e, mert ha kiderül, hogy ott igaziból lakik valaki, abból komoly büntetőügy is lehet. Akkor is szabálysértést követ el valaki, ha figyelmen kívül hagyja a Belépni tilos! táblát, vagy olyan helyre megy be, amit baleset vagy bűncselekmény miatt a rendőrség lezárt. Ugyancsak nem érdemes olyan helyekkel próbálkozni, amit őrök védenek.
Az interneten lehet már találni olyan szervezett, néhány fős fotós túrákat, amik egy-egy „felkapottabb” helyre visznek. Persze ezekből a túrákból már pont a felfedezés varázsa hiányzik. Magyarországon például sokan járnak egykori elhagyott szovjet laktanyákba, vagy régóta üresen álló kastélyokba, villákba. A világon is számos olyan hely van, amiből népszerű turista-látványosság lett. Az orosz-ukrán háború kitörése előtt például nagyon sokan látogattak el Csernobilba és Pripjatyba. Ezt a két várost 1986-ban a csernobili atomerőműben történt robbanás után ürítették ki, azóta gyakorlatilag szellemvárosok. Amerikában több elhagyott vidámpark van, amik hátborzongatóan üresek. Szintén elképesztő hangulata van azoknak a képeknek, amiket elhagyott kórházakban, iskolákban, vagy elmegyógyintézetekben készítettek.
Azok, akik ezeket a helyeket szeretik felfedezni, azt mondják, hogy a természet nagyon gyorsan vissza tudja foglalni azt, amit az ember egykor beépített. Dél-nyugat Afrikában egy egykor virágzó gyémántbányász-várost hódított vissza a sivatag, alig néhány évtized alatt. Egy elhagyott kínai halászfalut pedig a növényzet. Az urbexezés egyik varázsa az, hogy láthatjuk, milyen lenne a világ az emberek után.
Ha érdekelnek ezek az elhagyott helyek, rengeteg fényképet és videót találsz az interneten. És még egyszer: sose menj be elhagyott épületekbe egyedül!
Kiemelt kép: Az egykori inotai erőmű belseje. Facebook/The Urbex Club