A címben feltett kérdés minden bizonnyal megfordult már az összes macskás gazdi fejében. Mert a cicákról tudni lehet, hogy az egyik pillanatban édes cuki szőrgombócok, a másikban kiállhatatlan kis rohadékok. Sokan azt is tudni vélik, hogy inkább csak elviselik és nem szeretik az embert. És csak azért vannak velünk, mert mi etetjük őket.
Egyébként tényleg az étel volt az, ami összehozta a macskát az emberrel. A tudósok megvizsgáltak néhány több ezer éves macskamúmiát, amiből kiderült, hogy a cicák alapvető tápláléka egerekből és kártevőkből állt, még akkor is, amikor az ókorban istenítették őket. Tehát akkor sem etették őket igazán, hanem csak menedéket adtak nekik. Vagyis eltűrték, hogy az emberek közelében, a gabonatárolóknál éljenek, ahol volt számukra egér bőven. Csak a 19. században kezdték családi kedvencként tartani a macskákat a gazdagabb nyugati társadalmakban, és a macskák ekkor kezdtek el kötődni is az emberhez.
2019-ben az Oregoni Állami Egyetemen 100 macskát és gazdáját vizsgálták meg. Azt figyelték, hogy a kötődés mennyire működik a gazdik és a cicák közt. A kísérletben a gazdit egy laboratóriumban a padlóra ültették és egy kört rajzoltak köré. A macskát is bevitték a szobába. A gazda nem hagyhatta el a kört és csak akkor érhetett a cicához, ha az is bement a körbe. Az állat és a gazdája először csak 2 percet töltöttek együtt a szobában, aztán elválasztották őket, utána pedig megint találkozhattak. Azt figyelték, hogy ilyenkor mi történik.
A macskák 65 százaléka kényelmesen érezte magát, a biztonságos kötődés jeleit mutatta. Bátran, érdeklődően viselkedett, és kíváncsian felfedezte a terepet. A biztonságosan kötődő állat azért ilyen magabiztos, mert „tudja”, hogy a gazdi ott van, hogy bármikor odamehet hozzá, ha kell, és biztonságban jöhet-mehet idegen helyen is, mert a gazdi jelen van. A maradék 35 százalék, a bizonytalanul kötődő cicák vagy nem mozdultak egy tapodtat sem a gazdi öléből, vagy meghúzódtak egy sarokban és csak onnan szemlélődtek. Ez az eredmény pontosan lekövette azt, amit tudósok kötődés terén csecsemőknél tapasztaltak. És meglepő módon a macskák nagyobb arányban mutatták az emberhez való biztonságos kötődés jeleit, mint a kutyák. A velük végzett kísérletnél az arány 61-39 százalék volt.
A kísérletből kiderült tehát, hogy a macskák igenis kötődnek az emberhez, bár ezt kevésbé érthetően fejezik ki, mint a kutyák. Vizsgálták még azt is, hogy a macskák agya a gazdival való találkozás vagy játék hatására hogyan reagál. Rájöttek, hogy a cicák ugyanúgy oxitocint, tehát boldogsághormont termelnek, mint az emberek, amikor azzal vannak, akivel jól érzik magukat. Az emlősöknél egyébként ez a hormon felel azért is, hogy érzelmi kapcsolat jöjjön létre anya és az utódai közt. Az oxitocintermelés tehát egyértelműen a szeretet jele. (sciencefocus.com)