Hétfő hajnalban átadták az Oscar-díjakat, amelynek magyar nyertese is van: Mihalek Zsuzsa berendező a Szegény párák című filmen végzett munkájáért kapta meg az elismerést. Ezt a díjat a berendezők hagyományosan a látványtervezőkkel együtt kapják meg (itt Shona Heath és James Price volt Mihalek társa). Bár Mihalek a gálán nem vett részt, a kollégái később elmondták: úgy vélik, egy kicsit Zsuzsa ízlése alakította ki a film végleges képi világát.
„Behozott a filmbe személyes tárgyakat. Például, amikor Dunken felfedezi Bella hálószobáját és felemel a földről egy babát, az Zsuzsa saját babája volt. Sőt, Bella ágya is Zsuzsa gyűjteményéből származik” – nyilatkozták. Azt mindenki tudja, hogy a filmkészítés a vizuális történetmesélés művészete. Egy film sikere a cselekményen és a történet jó ábrázolásán múlik. Ebben segít a látványtervező és a berendező.
De mit csinál pontosan egy berendező?
Amikor egy stáb filmet készít, a látványtervező a film látványvilágáért felel, ami nem csak a színekről vagy a bútorokról szól. Felelős a hangulatáért, a hitelességért, és azért, hogy az összkép jól nézzen ki. Felvázolja az alapokat, amelyekhez alkalmazkodva a berendező valóra váltja az elképzeléseket, legyen szó díszletekről, kellékekről, elhelyezésről. Ezt persze nem egyedül teszi, van erre egy külön csapata, akik az ő irányítása alatt dolgoznak.
Mielőtt megkezdődik egy forgatás, a látványtervezők a rendezővel, a művészeti vezetőkkel, a berendezőkkel, a kellékesekkel, a jelmezesekkel, a díszletesekkel és a beszerzőkkel együttműködve átnézik a forgatókönyvet, és aprólékosan kidolgozzák, milyen díszletekre és tárgyakra lesz szükség. Listát és tervet is készítenek, hogy az elemeket hogyan tudják beszerezni vagy elkészíteni. Ebben a videóban megmutatják, hogy is volt ez a Szegény párák esetében:
Egy berendezőnek nem csak kreativitásra van szüksége, a technikai és a történelmi részleteket is ismernie kell. Ha egy film például 1910-ben játszódik, nyilvánvalóan nem lehet egy doboz Fanta egyetlen szereplő asztalán sem. Viszont minden, az asztalon, a szekrényen található tárgynak korhűnek kell lennie. Meg a padlóburkolatnak, a könyveknek, a függönyöknek és így tovább. Arra is ügyelniük kell, hogy mindezek összhangban legyenek a szereplő képzelt ízlésével is.
Ezeket a holmikat nem mindig könnyű beszerezni, egyesével legyártani őket pedig nagyon drága dolog.
Úgyhogy a berendezőknek azt is ki kell deríteniük, mit honnan lehet vadászni vagy kölcsönkérni. Vagy épp megtalálni azokat az embereket, akik meg tudják építeni a hiányzó eszközöket. Ezeket a kellékeket, bútorokat, díszeket végül egyesével választják ki és helyezik el a díszletben.
Két évvel ezelőtt is megtörtént a csoda, akkor Sipos Zsuzsanna a Dűne berendezőjeként nyert Oscart. Úgy fest, Magyarország szép lassan berendező-nagyhatalommá válik! De ha mégsem, a két magyar szakemberre akkor is nagyon büszkék lehetünk – sőt, nem csak rájuk. Mind a Dűne, mind a Szegény párák Budapesten forgott, így azok sikeréhez több száz magyar járult hozzá.
A Szegény párák tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.