Kilencven éve kezdődött az első nagyszabású szörnyles a skóciai Loch Ness tónál. Ennek évfordulójára ismét kamerát, hangradart és éjjellátót ragadnak a lelkes megfigyelők, hogy végre bizonyítékot szerezzenek a legendás állatról.
Nem szeretünk elrontani jó meséket, de valószínűleg nem fognak.
Loch Ness egy hideg vizű tó Skóciában. Területe kisebb a Balaton egytizedénél, viszont roppant mély: csaknem 300 méter a legmélyebb pontján, míg a Balaton sehol se több 12 méternél, szóval Loch Nesshez képest csak egy vizes maszat. Na szóval ebben a tóban él állítólag a Szörny. Már ez a megnevezés is elég rosszindulatú, hiszen sosem bántott senkit, de hát a szokatlan állatok gyakran megkapják ezt a bélyeget.
Leírások már a korai középkorból is vannak, de ezek semmit sem bizonyítanak. A vízi szörny ugyanis annyira mindennapi téma volt akkor, hogy minden pocsolyába jutott egy, a tengerekről nem is beszélve. Egy angol matróznak ahhoz be sem kellett rúgnia, hogy tengeri kígyókról meséljen. (De azért be is rúgtak rendszeresen, akkor még többet meséltek.) Igazán a huszadik század elején indultak be az észlelések. Talán nem függetlenül attól, hogy ekkor már fontos iparág volt a sajtó, amely lelkesen közölt minden efféle szenzációt.
A hüllő színre lép, láb nélkül
A leírások sokfélék. Volt, aki óriási szalamandrára hasonlító lényt látott kicaplatni a partra. Mások bálnaféle, hatalmas halat figyeltek meg a víz színén. 1933-ban jelentettek először fókaszerű, lábak nélküli, hosszú nyakú állatot. Ezt egy autós házaspár látta állítólag, konkrétan előttük kelt át az úton a jószág. Utólag viszont elgondolkodtató, hogy ekkoriban ment a londoni mozikban az első King Kong-film, amiben pont szerepel egy ilyen ősállat.
Készültek fotók is a hattyúnyakú lényről. Ezekről egytől egyig kiderült utóbb, hogy hamisítványok. Vagy modelleket ábrázolnak, vagy a fényképet buherálták meg. Egy ilyen fotó a fenti borítóképünk – ez egy makettet ábrázol, de nagy durranás volt 1934-ben.
Idővel már csupa ilyen állatról szóltak a beszámolók, úgyhogy ma a Loch Ness-i szörnyet leginkább egy plesiosaurus formájában képzeljük el. A plesiosaurus egy vízi őshüllő volt, illetve egy egész fajcsoport. Valószínűleg láttad már, de a biztonság kedvéért bemutatjuk.
A legenda ennek megfelelően úgy alakult, hogy talán ebben a kis tóban túlélte az évmilliókat egy kis plesiosaurus-család, és azóta is ott eszegetik a halakat. Ez egyébként hasonlít az ufók mítoszához: földönkívüliből is láttak kezdetben zöldet, óriást és szőröst is, aztán mára már mindenki tudja, hogy az ufóban a Szürkék utaznak.
Sehol semmi
Nos, az kizárt, hogy a Loch Ness ilyen hüllőket rejtene. Ezek az állatok tüdővel lélegeztek, a víz alá kajáért buktak le, de aztán fel kellett jönniük. Már a tó körüli turisták észrevették volna őket. Az időről időre megszervezett nagy kutatásokat pedig végképp nem úsznák meg.
Ha van szörny, az tehát nem lehet semmiféle szaurusz. Sőt, krokodilféle kétéltű sem, ugyanazért, amiért a plesiosaurus nem tudna elbújni. Legfeljebb kopoltyús, teljesen vízi állat tud rejtve maradni előlünk – tehát valamilyen halat keresünk, esetleg puhatestűt.
Elvileg egy ilyen állat viszont elvan titokban odalent. 300 méter nagyon sok, a katonai tengeralattjárók sem mennek ilyen mélyre, ha nem muszáj. És a Loch Ness vize nem éppen átlátszó, hanem tele van iszappal meg egyéb trutyival. Viszont ami él, az el is pusztul. Lehet, hogy évezredeken át egy döglött szörnyet sem vetett felszínre a tó? Végül is lehet… csak nem valószínű.
A tavalyi nagy vadászat egyetlen eredménye a víz alatti mikrofonok felvétele. Ezen azonosítatlan hangok hallatszanak. De ez jó eséllyel kacsák hápogása, ami visszaverődik a víz alól. A legnagyobb szervezett kutatás 2003-ban volt, ekkor 600 hangradar fésülte át a tavat, és egyáltalán semmilyen nagyobb állatot nem találtak. 2018-ban pedig DNS-mintákat vettek a vízből. Ezek között nem volt hüllőkre, fókafélékre, cápákra vagy akár harcsákra utaló nyom. Angolna és más halak viszont bőven.
Na most akkor mi van?
Plesiosaurus nincs. Vannak viszont fatörzsek, és ezek meglepő mutatványokra képesek. Eleve könnyen lehet, hogy a víz színén úszó fát állatnak nézi a kellően begőzölt szörnyvadász, főleg rosszabb időben, hullámok között. Az is megesik, hogy a kidőlt fa elsüllyed, majd a benne képződő gázok a felszínre emelik. Ami úgy festhet, mint egy épp felbukkanó szörny. De a legjobb gyanúsított egy irdatlanul túlsúlyos angolna – ha mindenképp kell valakit gyanúsítani. Ám a legvalószínűbb tettes mégis az ember. Akinek kell a rejtély, aki unja az ismert világot, és szívesen olvas meséket. Ha kell, hát hamisít hozzájuk szörnyet, csak legyen valami izgalom.