Évente több százezer ember hal meg világszerte különböző, szúnyogok által terjesztett kórságokban, mint a malária vagy a zikavírus.
A szúnyogok már a dinoszauruszok korában is léteztek, de eddig úgy tudtuk, csak a nőstények vad vérszívók, nekik van ugyanis olyan szúró szájszervük, amivel a bőrünkbe (meg állatok bőrébe) hatolnak. Ők csak táplálkozni akarnak, de sajnos nyálukkal nemcsak véralvadásgátló anyagot juttatnak be a ránk mért sebbe, hanem az esetlegesen felszedett kórokozókat is.
Szóval a hím szúnyogoknak hiányzik a szúró szájszervük. Ez ma igaz is, de – mint kiderült – nem volt ez mindig így. Kutatók 130 millió évvel ezelőtti, borostyánba kövesedett hím szúnyog tetemeire bukkantak Libanonban, és legnagyobb meglepetésükre felfedeztek rajtuk szúró szájszervet. Felépítésük megegyezik a mai hímszúnyogokéval, de a szipóka megtalálható rajtuk, igaz, rövidebb, mint a nőstényszúnyogoké.
A kutatás vezetője arra is emlékeztetett, hogy a nőstény szúnyogok csak megtermékenyített állapotukban csípnek, szükségük van ugyanis a vérre petéik fejlődéséhez. Ma már a hím és meg nem termékenyített nőstény szúnyogok a növények nedveit fogyasztják. Néhány hím pedig egyáltalán nem is táplálkozik rövid élete során.
(Reuters)