Kitört a nyár, szóval beköszöntött a fagyiszezon is. Évről évre egyre drágább a gombócok darabja, de ez a fanatikus rajongókat nem tántoríthatja el: még mindig ott vannak a jégkrémek, a házilag elkészíthető fagylaltok és a jeges finomságok. Hoztunk is néhány érdekességet azoknak, akik lépten-nyomon a kedvenc ízeiket, tölcséreiket és kanalaikat keresik naphosszat egész nyáron, hogy végre hódolhassanak a szenvedélyüknek.
- Egy gombóc fagyi elfogyasztásához körülbelül 50 nyalásra van szükség. Ezt persze számos tényező befolyásolhatja, például az, hogy milyen ízű és hőmérsékletű a fagyi, és az is, hogy mennyire hosszú a nyelvünk.
- A fagylalt nem egyértelműen a gelato hazájából, Olaszországból származik. Az olaszok és a kínaiak között nincs egyetértés abban, hogy melyikük találta fel a fagylaltot. Olyan legendák is vannak, hogy Marco Polo felfedező vitt egyfajta kínai fagyipasztát Európába, de ezekre sajnos nincs bizonyíték.
- Az első fagylaltkehely történetéről szintén eltérő leírások léteznek. Az első tölcsért 1896-ban egy Italo Marchiony nevű ember gyártotta, aki az 1800-as évek végén vándorolt ki Olaszországból New Yorkba. A tölcsérre vonatkozó szabadalmat 1903 decemberében kapta meg. Egy hasonló alkotást a következő évben sikerült produkálni egy St. Louis-i világkiállításon: egy fagylaltárus kifogyott a kis edényekből, egy mellette álló gofrisütő pedig fogta és gyorsan kúp alakúra tekerte a gofrijait, hogy a fagyis abba tehesse az áruját.
- Statisztikailag a vaníliafagyi a nyerő az Instagramon. A klasszikus vanília világszere az egyik kedvenc íznek számít, egyfajta örökzöld. Pár éve egy ínycsiklandó kutatás megállapította, hogy a vaníliafagyis hashtagekből volt a legtöbb a platformon. Őt amúgy az élénkzöld matcha és a csokoládé követte.
- A legundorítóbb fagyik szerelmesei Japán felé vegyék az irányt: ott találhatók ugyanis a legfurcsább ízek. Többek között az Ice Cream City nevű helyen lehet megkóstolni néhány gyomorforgató ízt, például a padlizsános, a marhanyelves, az osztrigás és az indiai curry fagyit is. Nos, mi inkább maradnánk a citromnál.
- Egy amerikai férfinak, John Harrisonnak az volt a munkája, hogy a Dreyer’s nevű fagylaltgyártó cég hivatásos kóstolóként ellenőrizze az ízeket. Harrison 1942-ben született és 1956-ban csatlakozott a céghez. Onnan csak 2010-ben ment nyugdíjba: addig naponta átlagosan hatvan ízt kóstolt meg, és több mint száz egyedi fagylalt megalkotásában segédkezett. A férfi ízlelőbimbói elvileg képesek voltak megérezni a különbséget a tejzsír nagyon kicsi eltérései közt is.
- A 19. századi szakácsok mindenféle ízesítésű fagylalttal próbálkoztak, például spárgással, osztrigással vagy parmezán sajtossal. Utóbbi esetleg egy szelet karamellizált baconnel nem is lehet olyan rossz – vagy mégis?
- Talán furcsa, de Új-Zéland fogyasztja a legtöbb fagylaltot évente (ezt literben mérik fejenként) – egy átlagos új-zélandi 28,40 liter fagyit eszik meg egy évben. A kedvenc ízük – nem meglepetés – a vanília. Őket az amerikaiak követik 20,80 liter/fővel. A harmadik helyen Ausztrália áll, ahol 18 liter/fő fagyi fogy.
- Volt egy időszak az 1940-es évek Amerikájában, amikor azt hitték, hogy a fagyi okozza a gyermekbénulást, mert nyáron többször fordult elő ilyen eset. Ez a megfigyelés széles körű aggodalmat váltott ki, ami egyeseket arra késztetett, hogy közvetlen kapcsolatot feltételezzenek a hideg nyalánkság és a betegség előfordulása között. Ez egy súlyos félreértés volt, a poliovírus átvitele nem függ össze a fagylalttal.
- A legmagasabb fagylaltkelyhet Norvégiában készítették el 2015-ben. A teljes fagyi 95,85 kiló tölcsérből, 60 kiló csokibélésből állt, a belsejébe pedig 1080 liter fagyi és 40 kiló lekvár került. A tölcsér több mint 3 méter volt és több mint tízezer embernek jutott volna belőle. Egyébként jutott is! Miután hitelesítették a világrekordot, a készítők helikopterrel szállították át a gigafagylaltot egy kikötőbe, hogy ott kiosszák.
Kiemelt kép: Pixabay