A magyar gyerekek egyik feléhez a Mikulás, a másikhoz a Télapó látogat el ilyenkor. Sok családban mindkét nevet használják. De mégis kik ezek?
Először jött a Mikulás, ezt mindenki tudja: Szent Miklós Myra város püspöke volt ezer évvel ezelőtt, és legalább egyszer segített szegény gyerekeken, aztán ebből nőtt ki az ünnepe. Igazán csak a 19. században terjedt el Európában. Főleg a városi gyerekeknek hozott édességeket, vagy ha rosszak voltak, akkor egy darab szenet, mert a virgácsot csak később találták fel. Kialakult a szakállas, jóságos mesealak, aki egyébként cseh nevet visel, hiszen a Miklóst csehül Mikulásnak mondják. Addig mászkálhatott piros kabátkájában, amíg meg nem jöttek a vörösök – vagyis a kommunisták.
A szocialista országokban minden vallásos téma gyanúsnak számított, a párt igyekezett visszaszorítani ezeket, erőszakkal vagy másképp. Ebbe nem fért bele egy szent püspök ünneplése, így Mikulást leváltották, és az orosz néphagyományból előhúzott, a Szovjetunióban népszerű Fagy apót (Gyed Moroz) bízták meg a feladataival.
A gyerekeknek valószínűleg mindegy volt, ki hozza azt a szottyadt diót vagy maréknyi kockacukrot, ami a háború utáni szegénységben szóba jöhetett. Érdekes, hogy míg az oroszoknál Fagy apó segítője egy csinos tündérlány, Hópelyhecske (Sznyegurocska), a magyar Télapó mellett megmaradt az osztrák ördögfigura, a krampusz. És a piros kabát is, szemben a szovjet kék-fehér szettel.
A diktatúra enyhülésével és összeomlásával aztán visszasettenkedett az eredeti Mikulás is, majd megjelent az amerikai Santa Claus, akihez krampusz nem tartozik, repülő szán és Coca-Cola viszont igen, és karácsonykor érkezik. A Télapó nem tűnt el, a legnépszerűbb gyerekdalokban a mai napig szerepel, és mára a Mikulás másik neve lett. Tehát teljes káoszban szaladgálnak mikulások, télapók, kólaügynökök és rénszarvasok a magyar éjszakában. De a kisgyerekek ugyanúgy örülnek a nyalánkságoknak, mint ezer vagy száz éve, és nem vesztettünk semmit, hiszen már az eredeti Mikulás is idegen hagyomány volt.
A Mikulást sokan a keresztény kultúra fontos elemének tartják. Tény, hogy sok gyerek számára ő az első titokzatos, mitikus figura, akiben komolyan hisz. És ő az első, akiről aztán kiderül, hogy valójában nincs, csak kitalálták a felnőttek. Így a Mikulás nemcsak a vallásos, hanem az ateista, isten nélküli világképbe is belefér.
Mikor jön a Nyárapó?
Nyárapó pont azért nincs, amiért a karácsony is tél közepén van. A tél régen nem hógolyózás volt meg vidám szánkózás bojtos sapkában, hanem élethalálharc. Mindenki fázott és imádkozott, hogy az egész évben félretett élelmiszer és tüzelő kitartson, a tető ne szakadjon be a hó alatt, az állatoknak legyen abrak, és senki ne haljon bele egy megfázásba. Ezt a keserves küszködést ünnepekkel próbálták enyhíteni. Ezért minden kultúrában volt egy nagy buli a téli napforduló idején, és egy a tavasz beköszöntekor. Mulattak az ókori germánok, a kelták és a rómaiak, majd a kereszténység a maga ünnepeit ravaszul rátolta ezekre a dátumokra. Ez ma a karácsony és a húsvét. Annak ellenére, hogy a Bibliából is tudható: Jézus nem karácsonykor, de még csak nem is télen született. Fenyőfát pedig sosem láthatott – az a germán és római télünnepekből jön.
Nyáron örültek a melegnek és a termésnek, ősszel jól leitták magukat szüret alkalmából, ehhez nem kellett nekik messziről jött jótevő. Hát ezért nincs nyári Mikulás, avagy Nyárapó. De ahogy láttuk, a szokások folyton változnak a világgal együtt. Lehet, hogy a jövőben a nyár lesz a legkeményebb időszak, és augusztusban hatalmas ünnepeket tartunk, hogy túl vagyunk a negyvenöt fokos kánikulán. Akkor eljöhet majd Nyárapó és Jézuska fürdőruhában, hogy hozzon minél több fagyit. És boldogok leszünk, ha Hópelyhecske is csatlakozik!