Sokfélék vagyunk, és ez így van rendjén. Van köztünk szőke, barna, alacsony, magas, fekete, kövér, vékony, szeplős és kék szemű ember. Vannak szorgalmasabbak, lustábbak, gyorsabbak, türelmesebbek, csöndesebbek, harsányabbak és olyanok, akik utálják a spenótot. A tulajdonságaink jelentős része a születésünkkor eldől, más része viszont a neveltetésünkön, az iskoláinkon és a környezetünkön múlik. Az, hogy kihez vonzódunk és ki szeretünk, hozott dolog, nem tudjuk irányítani. Az viszont, hogy miképp gondolkodunk másokról, mennyire vagyunk nyitottak és elfogadóak, az megtanulható.
Most zajlik a Pride-hónap. A pride angolul büszkeséget jelent. Olyan események és programok zajlanak ilyenkor, amik arról szólnak, hogy senki se érezze magát rosszul attól, ha nem úgy érez, ahogy a társadalom többsége. Ha például fiú létére a fiúkhoz vonzódik, vagy ha mindkét nemhez, esetleg egyikhez sem. Ezek közül mindegyik teljesen természetes dolog. Nem lehet sem tanulni, sem betegségként elkapni, és nem lehet rajta sem szép szóval, sem erővel változtatni. Valaki ilyen, és kész.
Van, aki már egészen kicsi korában felfedezi, hogy másmilyen, mint a többiek. Más csak kamaszkorában, de még az is előfordul, hogy valaki leéli a fél életét, mire ráébred minderre. Nyilván ijesztő érzés ez, hiszen ott marad az ember a kétségeivel, hogy valami baj van vele. Nem tudja majd, hogy a család és a barátok hogyan reagálnak. Pláne, ha kiderül az iskolában vagy a munkahelyen. Épp ezért nagyon sokan inkább azt választják, hogy eltitkolják az érzéseiket. Sokszor saját maguk előtt is. Ez viszont nagyon magányossá teheti őket, ráadásul egy csomó betegséget, például depressziót is kiválthat.
A világban nagyon sok helyen még mindig megbélyegzik azokat, akik valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak. Olyan országok is vannak, ahol börtönbe is kerülhet az, aki meleg, transznemű vagy biszex. Pedig a legóvatosabb becslések szerint is az emberek minimum öt százaléka beletartozik az LMBTQ kisebbségbe. Ez csak Magyarországon legalább 450 ezer embert jelent. Nálunk nem jár ugyan börtön ezért, de a politika mindent elkövet, hogy ne érezze magát kényelmesen az a magyar állampolgár, aki eltér az úgynevezett társadalmi normáktól. Magyarországon nem élhet házasságban két azonos nemű ember. Létezik ugyan egy bejegyzett élettársi kapcsolat nevű intézmény, de ez nem ad ugyanolyan jogokat az embereknek, mint a házasság. Tilos például közösen örökbe fogadni. Ha pedig valaki transzneműként, tehát a születési nemétől eltérő személyként él, nem kérvényezheti, hogy a hivatalos papírjaiban is ez szerepeljen.
Korábban már írtunk arról, hogy a magyar kormány gender-ellenes, és arról is, hogy ez valójában mit jelent. Hiába hirdetik azt, hogy nálunk a törvény előtt mindenki egyenlő, a kisebbségeket – és nemcsak a szexuális, hanem a többi kisebbséget – politikai célokra használják. Sajnos leginkább úgy, hogy olyannak állítják be őket, akiktől meg kell védeni a többséget. Ezért lehetett sikeresen kampányolni azzal, hogy már ovis gyerekek születési nemét is műtéti úton akarják megváltoztatni valakik. Ez természetesen nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy a homoszexualitás a gyerekek megrontásával jár. Viszont nem csoda, hogy ezzel össze lehet zavarni egy csomó embert, és ez még nehezebbé teszi sokaknak azt, hogy felvállalják saját magukat.
Sokaknak az is visszatetsző, hogy a külföldi filmekben, sorozatokban egyre több az LMBTQ szereplő. Már szinte nincs is olyan Netflix-sorozat, amiben ne lenne legalább egy olyan történetszál, ami egy meleg karakterről szól. Ez nyilván furcsa lehet, de ha visszatérünk arra, hogy a társadalmon belül milyen arányban élnek melegek, és ők milyen arányban kapnak szerepet, akkor már valamivel igazságosabb lehet ez a kép. Ugyanez igaz egyébként a feketékre, a kövérekre és még lehetne sorolni – most jött el az a kor, amikor már nem csak fehér heteroszexuális embereket lehet látni minden filmben. És ez igaz akkor is, amikor körülnézel reggel a villamoson. Ahogy már említettük korábban, sokfélék vagyunk.
Szombaton lesz a Pride-felvonulás Budapesten. Ezt a felvonulást egyébként a világ számos nagyvárosában meg szokták tartani. Ez egy nagyon vidám, nagyon színes parádé, ahol az LMBTQ-közösség tagjai együtt megmutathatják, hogy sokan vannak és hogy egyáltalán nem félelmetesek. Rengeteg hétköznapi ember, politikus, támogató családtag szokott ezen felvonulni. És persze rengeteg olyan ember is, aki hivalkodóbb, vagy extrémebb módon fejezi ki saját magát, például feltűnő ruhát vagy parókát vesz fel, esetleg férfi létére erős sminket hord. Gyakran előfordult olyan is, hogy ellentüntetők zavarták meg a Pride-ot. Bár az utóbbi időben a rendőrség már meg tudta fékezni ezeket.
A felvonulás ellenzői azt is szokták mondani, hogy minek „reklámozni” azt, ha valaki meleg. De ezt könnyen mondja az, akinek nem okoz semmilyen nehézséget felvállalni saját magát. A többséghez tartozni ugyanis mindig sokkal egyszerűbb. Viszont kisebbségben ez akár mindennapos küzdelem is lehet. És ha a Pride miatt lesz pár olyan ember, aki azt látja, hogy nincs egyedül ezzel a küzdelemmel, akkor már megéri, és akkor a többségnek kötelessége is ezt támogatni. Vagy legalább elfogadni. És ettől talán mindenki kicsit jobban érezheti magát a saját bőrében.
Kiemelt kép: felvonulók a johannesburgi Pride-on 2006-ban. Kép: Wikipedia