Elsőre talán azt válaszolnád, hogy eszedbe sem jutna elrágni egy darab disznóbőrt, sem marha- vagy pláne lóbőrt. Pedig valószínűleg megtetted már, nem is egyszer. Beszélnünk kell a gumicukorról.
Egy egészséges európai gyerek biztosan elfogyaszt élete során néhány kiló gumimacit, kukacot, csigabigát és egyéb gyanús állatfigurát. A legnépszerűbb persze évtizedek óta a maci. A ruganyos, édes, izgalmas ízű édesség ellenállhatatlan, bár az évek múlásával megcsömörlik tőle az emberek többsége. Ilyen a felnőtté válás.
A gumicukor egyik fő alkotóeleme természetesen a cukor. A csokoládé, a nyalóka, a kókuszrúd is a cukortól édes. A cukor – pontosabban a glükóz, mert sokféle cukor van – azonnal hasznosítható üzemanyag a szervezetünk számára. Olyan, mint a legmenőbb versenybenzin a sportkocsiknak. A természetben ritkán fordul elő koncentráltan. Az ipari cukorgyártás előtt a méz volt a legédesebb, amit el tudtak képzelni. Nem véletlenül jelenik meg szólásokban: mézédes, mézeshetek, mézesmadzag. És a medve sem hobbiból túrja fel a kaptárakat, hanem mert ilyen tömény energiabombát nem talál mindennap. Ez az oka annak, hogy édesszájúak vagyunk. A szervezetünk nem tudja, hogy már nem kellene annyira habzsolni a cukrot, mert lesz a boltban holnap is.
A gumicukor másik alkatrésze viszont a zselatin. Ez egy kocsonyás, kicsit nyúlós, rugalmas anyag. Ahogy a gépekben és járművekben is fontos a gumi, az élő szervezeteknek is szükségük van olyan anyagra, amely ha kell, hajlik, ha kell, összenyomódik, de mindig visszaáll az eredeti formájára. Ez egyrészt az ízületeknél, másrészt a bőrnél számít. A tudományos megnevezésük ezeknek az óriásmolekuláknak: kollagén.
Talán kezded érteni. Ezt az anyagot bizony az állattenyésztés melléktermékeiből nyeri az édesipar. A levágott disznók, marhák és lovak nagy, csinos bőrdarabjait persze feldolgozzák cipőnek, kabátnak meg elegáns táskának, de így is maradnak kisebb cafatok, porcok, fülek és farkak. Na ezekből lesz a jóféle zselatin, hosszú és bonyolult vegyi folyamatok után.
Ezt már csak össze kell keverni cukorral és aromákkal, és kész is van a finom, gyümölcsízű szopogatnivaló. Egészségesnek nem nevezhető, de szép példája annak, hogy semmit sem hagyunk veszni. Hanem eladjuk a gyerekeknek. Mackóformába öntve, pedig kismalacként lenne igazán jó vicc.
A Haribo cukorkákat egyébként Magyarországon is gyártják, a Balaton melletti Nemesvámoson. A legfurcsább gumimaci-divat Dániában tombol: ott a sós macikat viszik a leginkább. De ez már mellékes. A lényeg, hogy te igenis szereted a disznóbőrt! Próbáld ki a töpörtyűt is!