Pontosan 150 éve, 1874. június 24-én délután 4-kor indult el az első járat a budapesti fogaskerekű vasúton. A különleges jármű a főváros egyik nevezetessége, és vasúti érdekesség is.
A vonalat azért építették, hogy a népszerűvé vált Svábhegy közlekedését biztosítsa. Ekkor még a vasúton kívül legfeljebb omnibuszokon, vagyis lóvontatású kocsikon, illetve lóvasúton lehetett közlekedni. Csakhogy a vonatok igen rosszul bírják a meredek emelkedőket, a Svábhegy pedig bár igazából csak domb, de azért magas.
A gondot az okozza, hogy a vaskerék az acélsínen nem igazán tapad. Ettől lehet a vasút gazdaságos, különösen ha nagy tömeget kell mozgatni. Ha már egyszer elindult, csekély energiával mozgásban tartható.
A problémát úgy oldották meg, hogy a sínek közé egy fogaslécet, a mozdonyba pedig fogaskereket építettek. Ezzel már könnyebben felmászik a lejtőn, és ami legalább ilyen fontos, meg is tud állni lefelé menet.
A fogas első vonatait természetesen gőzmozdonyok vontatták. Ezek persze óriási füstöt okádva cammogtak fel a hegyre. Ezért a vonalat később átépítették, és 1929-től már elektromos motorkocsikkal működött. Ezeket a magyar Ganz gyár építette. Az öreg sárga kocsikat 1973-ban piros osztrák járművekre cserélték, és ma is ezek közlekednek. Érdekesség, hogy a fogast hivatalosan 60-as villamosnak hívja a Budapesti Közlekedési Vállalat.
A forgalom mostanra erősen megcsappant. A Svábhegyet ma is főleg gazdag emberek lakják, nekik viszont van autójuk. Megjelentek az autóbuszok is, és ezek útvonalát sokkal könnyebb módosítani szükség esetén. A fogaskerekű vasút ráadásul nem olcsó játék. Igen kényes a pálya állapotára, a kopott fogassín éktelen zajt tud csapni. Úgyhogy a környékén lakók ma már nem mind örülnek, hogy van. Kora reggel és este ezért már csak kivételesen közlekedik. Többször felmerült az is, hogy a fogast megszüntessék. De egyelőre még működik, és a biciklisek nagyon szeretik, mert könnyen eljutnak vele a természetbe kerékpárostul. Nem is rossz ötlet felpattanni rá egy szép nyári napon!