Egy 12 ezer évvel ezelőtt eltemetett nő földi maradványaira bukkantak régészek Törökországban. A nő 25-30 éves lehetett, amikor meghalt, a csontjait pedig egy sárból készült épület padlója alatt találták meg. Akkoriban nem volt ritkaság, hogy valakit a háza alá temettek. Az viszont igen, hogy a halott mellé többféle állatot is elhelyeztek.
Akkoriban még nem igazán voltak háziasítva az állatok, ezért az eltemetett állatok mind vadak lehettek. A nő mellett megtalálták egy őstulok koponyáját, és volt mellette fogoly-, nyest-, juh- és kecskecsont is. Mivel a környéken sehol máshol nem találtak hasonló temetkezést, a kutatók arra következtettek, hogy a nőnek különleges szerepe lehetett a közösségében. Mégpedig valószínűleg sámán lehetett.
Kik voltak a sámánok?
A sámánok azok az emberek voltak, akik különleges kapcsolatban álltak a természeti erőkkel, valamint az állatokkal is. A hiedelem szerint mágikus erővel bírtak, ami miatt kapcsolódni tudtak a túlvilághoz is. A sámánokat azért is tisztelték, mert úgy gondolták, képesek gyógyítani. És hozzájuk fordultak a jó időért, az esőért, és azért is, hogy a vadászat sikeres legyen. A sámánokról azt is tartották, hogy képesek a jövőbe látni.
A sámánok a szertartásaikhoz gyakran használtak dobot. A dobolástól transzba estek, így ez volt a túlvilágra utazás legfőbb eszköze. (A transz egyfajta különleges tudatállapot, révület, amikor valaki szinte nincs is tudatában önmagának vagy a külvilágnak.) A dobokat a „sámánok lovának” is nevezték.
Nagyon sok kultúrában előfordulnak a sámánokhoz hasonló személyek. Az őskori vallásoktól kezdve egészen a mai napig találkozhatunk velük, szinte az összes kontinensen. Az egykori magyar táltosok, az indián sámánok, az ausztrál bennszülött varázslók, sőt még a boszorkányok is ezt az ősi sámánhitet tisztelték. (qubit.hu, Kispolgár)