Megírtuk nektek, hogy siralmas adatok jöttek a magyar egészségügyről és a magyarok egészségügyi állapotáról. A felmérés alapján az Európai Unión belül a listák végén kullogunk, ha az orvosok számáról, az emberek egészségi állapotáról vagy a várható élettartamról van szó. Nagyon kevés az a pénz is, amit a kormány az egészségügyre költ.
Remélhetőleg még nem volt komolyabb bajod, és csak annyit tudsz erről, hogy van egy háziorvosod, akihez mindig mentek, ha beteg vagy. Ő – az orvos – része az egészségügyi rendszernek, ami szerte az országban irányítja a betegeket. Hogy hogy is néz ez ki?
Először is, léteznek az egészségügyben úgynevezett megelőző ellátások – ezeknek az a célja, hogy megelőzze a betegségeket, vagy ha megjelennek, korán felismerjék őket. Ide tartoznak például a szűrővizsgálatok. Ezek időnkénti ellenőrzések, amelyek igyekeznek kizárni vagy éppen megerősíteni, ha valakiben egy még rejtett betegség lappang.
Az ellátórendszerünk így épül fel:
Az egészségügyi alapellátás biztosítja, hogy a lakóhelyünkön, vagy annak a közelében folyamatos ellátást kapjunk. Ezért van háziorvosod neked és a szüleidnek is, de ez a két orvos nem ugyanaz, mert az egyik csak gyerekekkel, a másik csak felnőttekkel foglalkozik. De ide tartoznak a fogorvosok is, akihez ingyen járhatunk, az iskolai ellátások és a védőnők munkája is.
Ezt követi az érdekesen hangzó járóbeteg-szakellátás. Ide tartozik például a fül-orr gégész, vagy a szemész. A lényeg, hogy ilyenkor szakorvosokhoz megyünk, olyan betegséggel, amivel nem kell kórházba feküdnünk, de ahhoz, hogy kezeltessük, különleges szaktudás vagy felszereltség kell. Ezt az ellátást a legtöbbször úgy vehetjük igénybe, hogy pl. a háziorvos beutal minket oda (vagyis kapunk beutalót). De vannak szakrendelések, amelyekhez nem kell beutaló.
A fekvőbeteg-szakellátás pedig azt jelenti, amiről a neve is szól: eltöltünk egy kis időt a kórházban, mert valamilyen betegség vagy vizsgálat ezt igényli. Vagy hosszabb ideig kell kezelni minket, és ahhoz muszáj, hogy felügyeljenek minket, vigyázzanak ránk, nehogy rosszabb legyen a helyzet. Vannak olyan rutinműtétek, amiket néhány óra alatt elvégeznek. De lehet, hogy legalább egy estét bent kell aludnunk a kórházban, hogy az orvosok biztosak legyenek abban, hogy minden rendben ment és jól vagyunk.
Ide tartozik az ügyeleti rendszer is. Ha valaki rosszul lesz éjszaka, például borzasztóan görcsölni kezd, akkor szüksége lesz gyógyszerre, injekcióra. Ezeket megkaphatja az ügyeleten. És része az ellátásnak a mentőszolgálat, ami ellát minket, ha sürgős esetről van szó. (Ebben a cikkben bővebben írtunk nektek arról, milyen esetekben lehet, sőt, kell mentőt hívni).
Ki állja a számlát?
A világon sokféle egészségügyi rendszer működik. Magyarországon kötelező tb-t, vagyis társadalombiztosítást fizetni. Ezt vagy a munkahelyünk fizeti utánunk, vagy mi fizetjük ki havonta. Ezért cserébe igényelhetjük a különböző ellátásokat anélkül, hogy fizetnünk kellene érte. A tb-ről részletesen írtunk itt.
Magyarországon a törvény szerint mindenkinek, aki egészségbiztosítással rendelkezik, joga van ellátáshoz.
Ahhoz, hogy egy egészségügyi rendszer jól működjön, pénz kell. És nem elég az, ami a tb-befizetésekből bejön. Például azért, mert a nyugdíjasok és gyerekek nem fizetik, de ellátást ők is kapnak.
A fent említett jelentés szerint a magyar egészségügyre alig jut forrás. Ehhez a számításhoz a GDP-t vették alapul. Ez a hárombetűs szó lényegében az ország adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma. E szerint Magyarország a GDP 6,2 százalékát fordítja az egészségügyre, szemben a 10,4 százalékos uniós átlaggal.
Ez tehát nem azért van, mert szegényebb ország vagyunk. Egyszerűen nálunk nem szán erre annyit a kormány az ország pénzéből, mint máshol.
Ami az orvosok és az ápolók számát illeti, szintén nem állunk jól. A lakosság számához viszonyítva mindkettőből kevesebb van nálunk, mint az EU-ban, átlagosan.
Az orvosok száma egyébként az egész EU-ban, így Magyarországon is nőtt az elmúlt tíz évben, de a háziorvosok folyamatosan fogynak. Nem véletlenül hallunk mindig arról, hogy kevés a háziorvos, hiszen az unióban átlagosan a doktorok 21 százaléka háziorvos, míg Magyarországon csak 12 százalék. Jelenleg Magyarország 1750 településén közel ötezer háziorvosi rendelő van. Van azonban több mint 1400 olyan település, ahol helyben nincsen háziorvosi ellátás: vagyis a betegeknek utazniuk kell ahhoz, hogy igénybe vehessék az alapellátást.
(Források: hvg360, Egészségvonal, Telex)