(Az első részben a miniszterelnök fiatalkorát és 2010 előtti pályáját írtuk meg. Itt olvasható.)
A 2010-es választáson a Fidesz mellett három párt került az Országgyűlésbe: az MSZP, a Jobbik és az LMP. Együtt sem tették ki a képviselők egyharmadát – Orbán tehát azt csinált, amit akart. És sok mindent akart, elsősorban biztosítani a későbbi győzelmeket. Új rendszert hirdetett meg, amit úgy nevezett el: a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Gyökeresen átalakította a választási törvényt. Az addig 386 fős parlamentet 200 főre csökkentette, és a kétfordulós helyett egyfordulós választást vezetett be. Ez azért volt fontos, mert korábban a második fordulóban visszaléphettek a jelöltek az esélyesebb javára. Ezután viszont a Fideszen kívüli pártok egymás esélyét rontották, és szinte mindenhol a fideszes jelölt nyerhetett. Ez történt a későbbi választásokon.
Minden az övék
Új alkotmányt íratott, amit afféle szent könyvként ki kellett állítani az önkormányzatok épületében. Ezt később elengedték, mert nevetségessé vált. Átírták a médiatörvényt, saját embereikkel töltötték fel a hatóságokat. Az állami tévéből és rádióból propagandaadókat csináltak, ahol a Fideszt csak dicsérni lehet, az ellenzék szinte szóhoz sem jut. Ezen felül is ezermilliárdokat költöttek propagandára.
Orbánnak dolga volt a gazdasággal is. 2008-ban súlyos pénzügyi válság rázta meg a világot és Magyarországot is. Ennek hatásait részben kezelte az Orbán előtt kormányzó, Gyurcsány Ferenc lemondása után beugró Bajnai Gordon, de az ország nem volt jó állapotban. Orbán új gazdaságot kezdett építeni, amiben az uniós pénzek is segítségére voltak. Igyekezett nagy gyárakat az országba csábítani adókedvezménnyel és más eszközökkel. A munkanélküli segélyt, a családi pótlékot alacsonyan tartotta, helyette közmunkaprogramot indított, hogy minél többen dolgozzanak. Ez a terv sikeres volt, ma Magyarországon még mindig munkaerőhiány van, vagyis kevés a munkanélküli.
A legnagyobb építkezések közé tartoztak a stadionok. Orbán nemcsak szereti a labdarúgást, de azt várta, hogy a focisikerek népszerűséget hoznak neki. Százmilliárdok ömlöttek a csapatokhoz és a stadionok építésére vagy felújítására. Felcsúton, gyerekkora falujában is építtetett egyet, a saját háza mellé. Akkora, hogy kétszer beleférne a falu lakossága.
Pénz beszél
Ám kezdettől fogva azon volt, hogy a pártjához közel álló üzletembereket gazdagítsa. Úgy gondolta, a hatalomhoz pénz kell, a Fidesznek szüksége van saját elitre. Az első öt évben főleg a párt pénztárnoka, Simicska Lajos intézte az ilyen ügyeket. Cégei kapták az állami megrendeléseket építkezésekre, útépítésre – ömlött hozzá a közpénz. Simicska médiabirodalmat is épített, újságoktól tévén és rádión át a plakátokig. Simicska Lajos egyébként Orbán szobatársa volt egyetemi éveik alatt. Ám a barátság nem tartott örökké.
2015-ben Simicska váratlanul fellázadt, interjúkat adott arról, hogy Orbán pusztulásba viszi az országot. Kijelentette, hogy Orbán egy genyó, ebből lett az elhíresült O1G jelszó. Máig nem tudni, mi okozta a törést. Egyesek szerint nem értettek egyet Oroszországgal kapcsolatban, mások szerint üzleti vita volt. Simicska a Jobbikot kezdte támogatni pénzzel és médiájával. De a 2018-as választáson ismét a Fidesz nyert, újra kétharmaddal. A Jobbikból pedig kivált a szélsőjobboldali Mi Hazánk.
Simicska megadta magát, vagyonát átengedte másoknak. Az új pénzeszsák Mészáros Lőrinc lett, Orbán falubeli barátja. A harácsolás vele folytatódott, számtalan cég került a nevére, ő ma az ország leggazdagabb embere ezermilliárd feletti vagyonnal. Mészárost általában strómannak tartják, ami azt jelenti, hogy ez nem az ő pénze igazából, hanem… valaki másé. De a gyarapodás Orbán családjában is nyilvánvaló. Veje, Tiborcz István is százmilliárdokkal lett gazdagabb, a miniszterelnök pedig palotát építtetett magának Hatvanpusztán. Kastélyok, földbirtokok kerültek fideszes uraságok kezére. Orbán lánya, Ráhel tízmillió forintos táskákat villant időnként. A korrupció a rendszer meghatározó arcvonása lett.
A nagy Oroszország kovácsolta frigy
Éles fordulatot vett a külpolitikában. Míg a rendszerváltás után Magyarország a Nyugathoz próbált felzárkózni, Orbán egyre ellenségesebbé vált az Európai Unióval. Ennek oka az lehet, hogy a nyugati államok sem a korrupciót, sem a demokrácia leépítését nem nézték jó szemmel. Új barátokat keresett, olyanokat, akik nem szólnak be ilyesmik miatt. Ezek között a legnagyobb Putyin Oroszországa lett, de Kínával is igyekezett szövetkezni, valamint Törökországgal és Azerbajdzsánnal. Próbálkozott az arab országok diktátorainál is, de ott nem ért el nagyobb sikereket.
Az oroszbarátság az ukrajnai háború kitörésével vált nagyon veszélyessé. Orbán egyértelműen a támadó oroszok pártját fogta, próbálta akadályozni az ellenük hozott intézkedéseket, és gáncsolni Ukrajna megsegítését. Nem tudjuk, mi készteti arra, hogy ilyen nyíltan álljon Moszkva oldalára. Magyarország emiatt csúnyán összerúgta a port legfontosabb szövetségeseivel Amerikában és Európában. Még a történelmileg örök barát lengyelekkel is.
Baljós árnyak / Új remény
Ám a teljhatalom újra és újra lehetővé tette a választások megnyerését. A Fidesz roppant túlerővel, kihívói ellen akár a rendőrséget és más hatóságokat is bevetve kormányon tudott maradni. Sikerét jelentős részben gyűlöletkampányoknak köszönheti: a propaganda fenyegető ellenségként festette le Amerikát, az Európai Uniót, a melegeket, a bevándorlókat, a Fidesztől független sajtót, Soros Györgyöt és Gyurcsány Ferencet.
Ellenzékének egy része el is fogadta a kényelmes állapotot: jól kereshetnek képviselőként, időnként tüntetnek egyet, de kormányváltásra úgysincs esély. Így ment ez 2024 februárjáig. Amikor egy botrány nemcsak megrázta az országot, de új ellenzéknek is utat nyitott.
Folytatjuk!
