Idén rengeteget hallhattál olyan ügyekről, amik gyerekbántalmazásokról szóltak. A legfontosabbakat mi is megírtuk. A volt köztársasági elnök például azért bukott meg, mert kegyelmet adott egy olyan férfinak, aki egy bántalmazót próbált segíteni. Írtunk arról a februári tüntetésről is, amit az ország legismertebb influenszerei szerveztek a gyerekek védelmében. A bántalmazásnak vannak nagyon durva és kegyetlen fajtái, ezek egyértelműen büntetendő cselekmények. Viszont előfordul, hogy otthon történik valami, egy pofon például, vagy „csak” ordibálás, rendszeres kiabálás a gyerekkel. Ezek sok családban teljesen hétköznapi dolognak számítanak. És kevesen gondolnak arra, hogy ezek is gyerekbántalmazásnak minősülnek.
Az egyik kutatóintézet, az IDEA Intézet nemrég elvégzett egy kutatást arról, hogy mit gondolnak a felnőttek a gyerekbántalmazásról. A kutatók kiindulási alapja az volt, hogy teljesen egyértelmű, hogy mindenki elutasítja azt. Ezt abból is gondolhatták, hogy óriási volt a felháborodás a kegyelmi botrány miatt, és rengetegen támogatták a februári tüntetés ügyét is. Ennek ellenére a felmérésből az derült ki, hogy nem ennyire egyértelmű a helyzet. A felnőttek egy része szülőként ugyanis elfogadhatónak tartja a testi fenyítést. Ide tartozik például a pofon, vagy rosszabb esetben a verés. De ugyancsak idetartozik a szóbeli bántalmazás, a becsmérlés, ordítozás is.
Olyan nincs, hogy megérdemled!
Még mielőtt rátérünk arra, hogy miért csinálják ezt a felnőttek, egy nagyon fontos dolgot le kell írni: sosem a gyerek tehet arról, ha bántják. Egy felnőtt-gyerek viszonyban mindig a felnőtt az, aki erősebb, akinek „észnél kell lennie”. Még akkor is, ha egy nagyra nőtt kamasszal történik mindez, aki elvileg képes már visszaütni is. De mindig a felnőtt az, aki ezért a helyzetért felel. És teljesen mindegy, hogy a gyerek mit csinál, olyan nincs, hogy a szülői pofont „megérdemli” valaki. Millió más útja van egy gyerek nevelésének és fegyelmezésének. Ezt a felnőtteknek kell belátni, és ha kell, segítséget kell kérni hozzá. Az persze nyilván nem segít a helyzeten, ha a gyerek mindent megtesz azért, hogy bosszantsa a felnőttet, de ha emiatt elcsattan egy pofon, az a felnőtt felelőssége. Nincs a bántalmazásnak egyetlen olyan formája sem, ami megérdemelt és elfogadható. Ezt pedig nemcsak mi mondjuk, hanem a magyar törvények is.
Miért gondolja azt a felnőttek egy része, hogy így kell nevelni?
Az IDEA Intézet kutatásában vizsgált szülők egy része olyan családban nőtt fel, ahol a bántalmazás része volt a nevelésnek. Ők azt gondolják, hogy ez így volt „helyes”. („Engem is vert az apám, mégis tisztességes ember lettem!”) Épp ezért szülőként ugyanígy működnek.
A szülők egy másik része viszont azért lesz egy-egy helyzetben bántalmazó, mert úgy érzi, hogy nincs más megoldás a kezében. Ezek a szülők tudják, hogy ez nem oké, de egy bizonyos szituációban azt gondolják, hogy ez az egyetlen eszközük. Ráadásul szülőnek lenni tényleg nem könnyű, hiszen minden gyerek más. Az egyiknél működik az, ha csak rászólnak, a másiknál nem. Kevés olyan dolog van a szülők világában, amiről annyit lehet vitatkozni, mint a nevelés.
Nem mentség, hogy a szülő aggódik érted
A kutatás szerint a „nevelési célú” bántalmazás mellett a leggyakoribb érv a gyerek miatti aggódás. A szüleid attól a pillanattól kezdve aggódnak érted, amióta a világon vagy. Ha belenyúlsz a konnektorba, kiszaladsz az úttestre, felmászol a vonat tetejére, vagy valami olyan hülyeséget csinálsz, ami az életedbe kerülhet, az teljes joggal a frászt hozza rájuk. Sok szülőnél már ez az ijedtség is indokolttá tehet egy-egy pofont.
A kutatás egy másik érvet is talált: a bántalmazó szülők így akarják megmutatni, hogy tudd, hol a „helyed a világban”. Szerintük ez segít abban, hogy felnőttként jobban be tudj illeszkedni a közösségekbe. Erről egyébként tényleg komolyan azt gondolják, hogy segítség.
A szülők tehát nem tökéletesek
Azt viszont szintén nem lehet kijelenteni, hogy a pofonosztó szülők egytől egyig gonosz emberek lennének. Szinte biztos, hogy a szülők túlnyomó többsége alapvetően jót akar a gyerekének, csak nem mindig tudja, hogy ezt hogy kell jól csinálni. Az IDEA kutatása is azzal zárul, hogy még a bántalmazó szülőkben is rengeteg kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy ez-e a legjobb nevelési módszer. És ha már előjönnek ezek a kételyek, onnan már lehet változtatni is.
Ha úgy érzed, hogy segítségre lenne szükséged, ezt a cikket olvasd el feltétlenül.