A keresztény hívők húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását ünneplik. Valójában ez a kereszténység legnagyobb ünnepe, nem a karácsony. A feltámadás Jézus istenségének egyik bizonyítéka, és számukra a legnagyobb csoda a történelemben.
Nos, a feltámadás valóban rendkívüli dolog. Annyira, hogy a tudomány nem ismer ilyen jelenséget. Legfeljebb olyat, hogy egyes állatok halottnak tettetik magukat, vagy emberek térnek magukhoz, amikor az orvosok már azt hitték, meghaltak.
Egyetlen terület van, ahol a feltámadás szokványos esemény: a vallások. A meghaló, majd újra élő isten számtalan változatban bukkant már fel a történelemben. Jézus ebben nem egyedi.
Az ókori ember még sok mindent nem értett, de mindent megfigyelt és megpróbált megmagyarázni. Az élet körforgása kézzelfogható élmény volt, bár azt nem tudták, hogy tényleg forgásról van szó: a Föld forgásáról, illetve a Nap körüli pályájáról.
A Nap minden este alászáll, majd reggel újra felkel. A korai vallások közül sok istenként tisztelte a Napot, mint az élet forrását. (És ezt jól is gondolták, Nap nélkül nincs földi élet.) A természet pedig minden tavasszal újraéled.
Az egyik legismertebb ősi isten, akinek feltámadásáról fennmaradtak iratok, a föníciai Baál volt. Őt nem emberek, hanem egy másik isten ölte meg, de visszatért a halálból.
A mezopotámiai Istár, más néven Inanna minden évben meghalt, majd feltámadt. Ő egyértelműen természet-istennő, halála a tél, feltámadása a tavasz.
Nemcsak egész, de félistenek is megcsinálták a trükköt. Akhilleusz, a görög mitológia Toldi Miklós-szerű erőembere egy istennő fia volt. Anyja, Thetisz a temetéséről ragadta el, majd örök életet adott neki.
Róma ma a katolikus egyház központja. Ám jóval előbb volt már ott szó a feltámadásról. A város és a Római Birodalom alapítója, Romulusz is feltámadt a legendák szerint. Naná, hiszen Mars isten volt az apja! Az ókori történészek szerint az ég elsötétült, amikor meghalt, és utána nem találták a testét. Ám utána egy barátja találkozik vele az országúton… nos, ezek az események szóról szóra szerepelnek a Jézus-történetben. És a korábbi görög feltámadás-mondákban. A krónikás, Plutarkhosz épp ezért kételkedik is: azt gyanítja, hogy Romulusz feltámadása csak egy másolt mese.
A korai keresztények is tisztában voltak azzal, hogy amit hirdetnek, az nem épp eredeti. Szent Jusztinusz, aki nem sokkal Jézus után élt, azzal győzködte a hitetlen görögöket: „amit mi tanítunk Jézus urunk feltámadásáról, pont ugyanaz, mint amit ti hisztek Zeusz fiairól.”
Sokáig sorolhatnánk a feltámadt isteneket, igen népes klubot lehetne alakítani belőlük. Visszajött az életbe az egyiptomi Ozirisz, a görög Dionüszosz, Thészeusz athéni király, a sumér Tammuz. De ebben nincsen semmi különös. Amikor az emberek isteneket vagy hősöket találnak ki, olyan hatalmat adnak nekik, ami az ember fölé helyezi őket. Ezért tud Superman repülni, a Pókember falat mászni, a jedik meg tárgyakat mozgatni az akaratukkal. Természetes, hogy a legnagyobb ellenség, a halál legyőzése istenhez méltó feladat. Így aztán nem meglepő, hogy Jézus is megkapta ezt a szuperképességet.
És akkor még nem is említettük a haiti néphagyomány elképzelését a feltámadásról. Ott az ilyen szerencséseket úgy hívják: ZOMBI!
De róluk majd máskor mesélünk. Most további kellemes húsvétot kívánunk!
