Nem halad jól az emberiség a klímaválság megelőzésével. Ezért tudóscsoportok már keresik a B tervet. Ennek megértéséhez gyorsan foglaljuk össze az alapokat.
A Föld melegedését az üvegházhatás okozza: a napsugarak visszaverődnek a talajról, majd a levegőben lévő szén-dioxid miatt újra visszapattannak, mintha üvegplafon lenne fölöttünk.
A szén-dioxidot és a hasonló hatású gázok nagy részét az ember juttatja a levegőbe a közlekedéssel, fűtéssel, ipari tevékenységgel. A kibocsátás csökkentéséhez jócskán vissza kellene venni ezekből. Csakhogy senki se hajlandó feláldozni a kényelmét, munkahelyét, nyaralását. Még egy csekély benzináremelés is súlyos zavargásokat válthat ki, ahogy Franciaországban történt néhány éve.
A katasztrofális klímaváltozás elkerüléséhez az átlaghőmérséklet emelkedését másfél fok alatt kellene tartani. Egyre valószínűbb, hogy ez nem sikerül.
Mi a B terv?
Ha az üvegplafon megmarad, sőt vastagabb lesz, akkor egy megoldás marad: csökkenteni a Földre érkező napsugárzást. Összefüggő napernyőt nem tudunk az űrbe telepíteni. És nehezen is férne el, mert tízezernél is több műhold és űrszemét kering odafönt. Az elképzelés az, hogy fényvisszaverő részecskéket juttatunk körülbelül 20 kilométeres magasságba repülőkkel vagy léggömbökkel. Ezek lehetnek például fémvegyületek vagy más anyag. A lényeg, hogy csillogjanak.
Ha ez a felhő elég sűrű, képes lehet megszűrni, visszatükrözni a napfény egy részét, és így csökkenteni a hőmérsékletet. De nincsen rózsa tövis nélkül. A terv számos problémát vet fel.
A napernyőnk nem lenne tartós. Folyamatos foltozásra, állandó utánpótlásra szorulna. Vagyis a repülőknek állandóan újabb adag csillámport kellene feljutattni, ahogy a korábban felvitt darabkák lassan földet érnek. Az sem mindegy, hogy ezek milyen hatással vannak a természetre, illetve az egészségünkre.
Ahogy már megírtuk, az időjárás egy roppant bonyolult rendszer, amit még előre jelezni se mindig tudunk. Azt sem lehet ma kiszámítani, hogy egy ilyen árnyékolás hogyan hatna például a bolygó tengeri és légi áramlataira, vagy hogyan érintené a különböző élőhelyeket. Sok növény például megsínylené a kevesebb fényt, és itt nemcsak a természetről beszélünk, hanem a mezőgazdaságról is. És lehetnek olyan hatásai, amelyekre ma nem is gondolunk, vagy csak évtizedek múlva jelentkeznek.
Gond az is, hogy az egyes országok érdekei különbözőek. India vagy Mexikó bizonyára lelkesen támogatná a bolygó hűtését, hiszen őket már most is súlyos hőhullámok sújtják. Oroszország számára viszont nem feltétlenül hátrányos, ha a jeges Szibéria és az Északi-sark kicsit felenged. Ha nem sikerül összehangolni a célokat, abból háború lehet. Az pedig nemcsak szenvedéssel jár, de környezetszennyezéssel is.
Ez a művelet biztosan nagyon sokba kerülne. Kérdés, ki fizetné, és milyen alapon osztanák szét a költségeket. A legtöbbet Afrika és Közép-Amerika forró országai nyernének vele – de nekik általában nincs pénzük, se technológiájuk.
Sok környezetvédő már az ötletet is károsnak tartja. Ők attól tartanak, hogy ha ezek a kísérletek nagyobb figyelmet kapnak, akkor mindenki hátradől majd. És elhisszük, hogy lehet nyugodtan füstölni tovább, hiszen majd úgyis megoldja a napernyő.
A klímaváltozással kapcsolatos kutatások folytatódnak. A világ legnagyobb egyetemei, kutatóintézetek sokasága próbál megoldást találni. Az eredeti út, a széndioxid-kibocsátás csökkentése a politikusok, de végső soron mindannyiunk dolga lenne. Ez azonban, ahogy látjuk, nem igazán megy nekünk.