Még senki nem írt enciklopédiát a kutyák farokcsóválásáról, de biztos, hogy vastag könyv lenne belőle. Jöjjön néhány érdekesség a témában, amiket talán még te sem tudtál.
- A kutatók által vizsgált negyven faj közül a kutya az, amelyik a legtöbbször csóválja a farkát. Kölyökkorában ez sokkal gyakoribb, mint például a farkasoknál.
- Más fajok is használják kommunikációra a farkukat, csak a kutyáknál ezt jobban megszoktuk. A farkasoknál például a két láb közé behúzott farok agressziót jelent. A kutyáknál ugyanez félelmet.
- A kutyák háziasítása során a farokcsóválás egy fontos szempont volt az embereknek, de nem találnád ki, hogy miért. Az egyik feltételezés szerint – tudatosan vagy tudat alatt – az ember szereti a ritmikus dolgokat, főleg ha két ütem között azonos idő telik el. Ilyen lehet például a zene, vagy amikor ügetünk egy lóval, de a kutyák farokcsóválása is. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy az ember a legjobb barátjának választotta.
- Nem mindegy, hogy a kutya melyik irányba csóválja a farkát. Ha például valami kedvére való, akkor inkább jobbra, míg ha valamit el szeretne kerülni, akkor inkább balra.
- Azt gondolhatnánk, hogy az a kutya, amelyik csóválja a farkát, mindig boldog, vagyis a stresszhormon (kortizol) szintje alacsony. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy van-e különbség a mentett kutyák és a gazdikkal élő kutyák között e téren. A tudósok arra jutottak, hogy míg a mentett kutyák kortizolszintje csökken, ha megsimogatják őket, a szerető gazdival élőké viszont nem változik. Ami viszont közös mindkét csoportban, hogy szeretgetés közben csóválták a farkukat. (Science.org)