A méhészet a világ legjobb munkájának tűnhet, már ha nem rettegünk a rovaroktól. A méhész mindennap a természetben szöszmötöl, méz- és virágillatban él, ráadásul a munka nagyját nem is ő végzi, hanem az a néhány millió méhecske, akiket gondoz. A jó méz pedig csinos haszonnal eladható. Nos, ezzel az utóbbi résszel van a baj. A virágillat megvan.
Nem mindenki tudja, pontosan mit is csinál egy méhész, ezért ezzel kezdjük. Hátha kedvet kapsz hozzá!
A méhészet ősi mesterség, legalább tízezer éves. A modern időkig szinte az egyetlen édesítőszer a méz volt. A méheket vesszőből font kasban tartották, amit aztán szétvágtak, hogy a mézet kiszedjék. Ez általában a méhcsalád pusztulásával járt. A 19. században találták fel a mozgatható fakeretekből álló kaptárakat. Ezekben a méhek építik meg a lépeket. A kereteket egyenként ki lehet emelni, miután a kaptárvas nevű szerszámmal meglazítottuk. A mézzel teli kereteket aztán a mézpörgető gépbe teszik, amely gyors forgatással nyeri ki a mézet belőlük. Így a méhcsalád új, üres keretekkel folytathatja a munkát.
A méhészkedéshez általában ma is szükséges a védőruha, de igazából elég nyugodtan lehet dolgozni a kis háziállatkákkal. Az Európában elterjedt, Szlovéniából származó krajnai méhek szelídek, ritkán támadnak, és előtte nekirepüléssel figyelmeztetik az embert, ha valami nem tetszik nekik. A méhész füstölőt is használ, ami a méheket visszatartja a támadástól.
Mivel már nem pusztítjuk el a családokat, azok a kaptárban áttelelnek. Ilyenkor cukorlepénnyel etetni kell őket, hiszen a mézet, amit gyűjtöttek, elvettük tőlük. A méhviasz sok betegségtől megvédi őket, a darazsakat elintézik maguk, és ha fáznak, addig zümmögnek, amíg felmelegednek. Igazán hálás állatok!
Valóban varázslatos, boldog élet a méhészé! Csak a pénzre ne kellene gondolni.
Vigyázat, mézhamisítók!
Bár a méz most is elég drága a boltokban, a méhészek ebből keveset látnak, és azért is megküzdenek. Egy kiló mézért ma legalább 2500 forintot kell fizetni, de a méhésztől ezt 620 forintért forintért veszik meg a kereskedők. És ebből még adóznak, kaptárakat vesznek, és fenntartják a teherautót… mert az is kell. Ugyanis a mézből leginkább a vándorméhészek tudnak megélni. Azok, akik járják az országot, az épp virágzó napraforgómezőket és akácosokat. A kaptárok mellett alszanak, tavasztól nyár végéig úton vannak. És sokszor még ők fizetnek a gazdáknak, hogy a földekre kitelepülhessenek.
De már így is egyre nehezebb a dolguk. Európát és a világot ugyanis elárasztja a Kínában gyártott műméz. Ez búzából vagy rizsből mesterségesen előállított cukorszirup. Sokkal olcsóbb, mint amit a méhek gyűjtenek, és a laboratóriumok is nehezen tudják megkülönböztetni az igazit a hamistól. Egyrészt azért, mert sokszor kevernek bele igazi mézet, így van benne virágpor és minden egyéb, aminek kell lennie. Másrészt azért… mert a méz lényegében cukorból áll.
Az ipar szinte bármiből tud cukrot csinálni. A méhek ezt pár millió évvel korábban megoldották, de mostanra utolértük őket. Ahhoz, hogy a méztermelés megérje, jóval drágábban kellene adni a mézet. Csakhogy akkor a legtöbben egyáltalán nem is vennének! Jó lesz a sütibe a sima cukor is, ha a méz ára háromszorosára nő.
A méhek mindenkiért dolgoznak
Sokszor előfordult a történelemben, hogy egy mesterség visszaszorult vagy eltűnt. Írógépműszerészre szinte semmi szükség már. Méhekre viszont van. Ugyanis méhek nélkül a mezőgazdaság jelentős része úgy ahogy van, leáll.
Mézkészítésben beértük őket, de beporzásban nem. A méhek felelősek a legtöbb gyümölcsfa, a zöldségek, számtalan haszonnövény beporzásáért. Az utóbbi években járványos betegségek is tizedelték őket, ezért kísérletek kezdődtek a mesterséges beporzással. Az eredmény elszomorító. Drónokkal, robotokkal egyelőre nem lehet helyettesíteni a rovarokat – arról nem beszélve, mennyivel drágább.
Egyre világosabb, hogy a méhészek nem fognak megélni a mézből, ahogy az elmúlt évezredekben. Megoldás lehet, ha a méhtartás közszolgáltatás lenne, mint a tűzoltóság. Vagyis az állam fizet a méhészeknek, akár néhány kaptár fenntartásáért is. Ehhez a pénzt a mezőgazdasági vállalatok adójából lehet előteremteni. Azoknak ugyanis elemi érdekük, hogy legyen elég méh.
A méz pedig csak mellékes jövedelem lesz, kézműves luxusáru, mint a kecskesajt.
A problémára muszáj lesz megoldást találni, mert egyre több méhész adja fel, és akasztja szögre a kaptárvasat. Pedig szükségünk van rájuk – sokkal inkább, mint mézre.