Európában és a keresztény világban a karácsonyt, vagyis a téli napforduló időszakát Jézus születésnapjaként ismerjük, még a nem hívők is tudják, hogy ez az ünnep eredete. Valójában szinte minden kultúra tartott ilyenkor valamilyen nagy mulatságot, hiszen innentől kifelé tartunk a télből. És gyakran valamelyik isten kedvéért mulattak ilyenkor. Ismerjetek meg néhány másik ünnepeltet!
Hórusz, a sólyomfejű egyiptomi isten szintén most ünnepli a születésnapját, mégpedig legalább az ötezrediket. Nyugodtan szólíthatja Jézust öcsinek, ha összefutnak a fenyőfa alatt. Anyja Ízisz, apja Ozirisz volt. Több ábrázolása ismert, ahol Ízisz a karjaiban tartja, éppen úgy, mint Mária Jézust, és egyes tudósok szerint ez nem véletlen. Ezeken a szobrokon viszont nincs sólyomfeje, talán mert úgy nehéz és fájdalmas lenne szoptatni. Hórusz az ég istene volt, a mítoszban egyik szeme a Nap, a másik a Hold. A két égitest különbségét azzal magyarázta a legenda, hogy Hórusz és egy másik isten, Szeth csúnyán összeverekedtek, és ebben a csatában veszítette el egyik szemét. Szethnek viszont egy heréje bánta a bunyót, tehát 1:1 az állás.
Odin, a Lószőrbajszú egy germán hadisten, aki ezenkívül foglalkozik még varázslással, gyógyítással és egy sor egyéb tudománnyal. A legkorábbi feljegyzések az V. századból valók, a legendák nagy része még későbbi. Így ő Jézusnál fiatalabb isten, és szó ami szó, hebrencsebb, széllelbéleltebb is. Az ő születési dátumát nem tudjuk, de az ünnepét ilyenkor tartották, ez volt a Jul fesztivál. Az északi népek különösen megszenvedték a telet, szóval örültek, hogy eljutottak a félidőig. A germán és viking kisgyerekek ilyenkor szénát tettek a csizmácskájukba Odin nyolclábú lova, Sleipnir számára. Cserébe másnap reggel ajándékokat találtak a helyén, amiket a szakállas bácsi hozott nekik. Ugye, milyen ismerős szokás? Ráadásul Odinnak is csak egy szeme volt, de ő nem csatában veszítette el a másikat, hanem a bölcsességért adta cserébe.
Szaturnusz a mezőgazdaság istene volt, ebbe beletartozott a bortermelés is, tehát az ókori rómaiak ilyentájt egy héten át istenesen lerészegedtek, énekeltek, zenéltek, és még a rabszolgákat is maguk mellé ültették erre az időre. A házaik ablakát fenyőágakkal díszítették, mert a fenyő télen is zöld, és ajándékokat adtak egymásnak. A szaturnália rendkívül népszerű ünnep volt, és bár a keresztény egyház megpróbálta betiltani, végül inkább erre az időpontra helyezték át Jézus születésnapját.
A Nap egy G osztályú csillag, vagyis egy izzó plazmagömb, és körülötte forog a világunk, mármint a Föld. Innen nézve a születésnapja körülbelül december 22-ére esik: ekkortól újra egyre hosszabbak a napok, ahogy a Föld halad a pályáján. A földi élet a Naptól függ, és ezt jól tudták már az ókori népek is, pont ezért örültek neki. A rómaiak például december 25-én tartották a Legyőzhetetlen Nap ünnepét (Sol Invictus), amikor hálát adtak ennek a gázgolyónak, hogy még mindig süt. Ez a buli kiegészítette a szaturnáliát, főleg fogatversenyekkel ünnepelték. De azért az ivást és a lakomákat sem hanyagolták el.
És ez csak néhány példa. Vannak még japán, indián, ázsiai és mindenféle vendégek az ünnepi asztalnál, és mind erre a dátumra kapott meghívót. Gyanús, hogy ezek az istenek összejátszanak – vagy csak az ember játszik velük. Boldog karácsonyt mindannyiuknak!