Számtalan újság állandó rovata a horoszkóp. Női magazinokban szinte nélkülözhetetlen. Tele van az internet is asztrológiai (csillagjós) oldalakkal. Ezek mind azt állítják, hogy a csillagok és bolygók mozgásából megjósolható, mi lesz veled holnap vagy ezen a héten.
Egy horoszkóp jellemzően olyasmiket ír, mint hogy „a Szaturnusz a Halak csillagképben van, ami az áprilisban születettek számára szerencsét jelent a szerelemben.” Vagy kockázatos utazást. Esetleg azt, hogy pénz áll a házhoz. Milliók fizetnek azért, hogy ennél is részletesebben jósoljanak nekik a csillagokból. És persze van, aki megteszi.
Ennél hajmeresztőbb hülyeséget ki sem lehetne találni. Az ókori vagy középkori embernek volt némi mentsége: ők nem tudták, mik is igazából a csillagok és bolygók, és hol vannak. Ma viszont mindenki könnyedén megtudhatja, hogy a Szaturnusz másfélmilliárd kilométerre van tőlünk, a Halak csillagkép legközelebbi csillaga pedig százkilenc fényévre, ami körülbelül ezertrillió kilométer. Tehát egymásra sincs semmiféle hatásuk. Ennél már csak az betegebb gondolat, hogy a Földről nézve az egymáshoz viszonyított mozgásuk befolyásolja a szerelmi életünket. Mégpedig a születési dátumunk alapján.
Nem kell távcső ahhoz, hogy ennek képtelenségét belássuk. Karneádész görög filozófus és a nagy római szónok, Cicero anélkül semmisítették még az asztrológiát, hogy az égre néztek volna. Ha a csillagok és a születési idő adja ki a sorsunkat, akkor miért különbözik az ikrek élete? – kérdezték. Hogyan halhat meg ugyanabban a csatában vagy katasztrófában annyi különféle csillagjegyű ember?
Cicero azt is megjegyezte, hogy a csillagjósok és egyéb jövendőmondók a pénzre hajtanak, és gátlástalanul hazudnak, ha úgy látják, hogy ez tetszik az ügyfélnek. Nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a Hold sokkal közelebb van, mint a bolygók és a csillagok – ezt már akkor is tudták –, úgyhogy eleve tévedés a Szaturnusszal foglalkozni, a Holddal meg nem.
A filozófusoknak volt más bajuk is a csillagjóslással. Ugyanis ha a csillagok diktálnak, akkor valójában nincs szabad akaratunk, és nem is vagyunk felelősek a sorsunkért. Ezt mások mellett Szent Ágoston képviselte. De az egyház általában is ellenezte az asztrológiát, már csak azért is, mert a saját hitének versenytársát látta benne. Később a kommunisták már tudományos alapon küzdöttek ellene, és minden más babona vagy hit ellen. Ám megsemmisíteni nem sikerült.
Ma már rengeteget tudunk az égitestekről. Óriási űrtávcsöveket küldtünk fel, amelyek fantasztikus képeket mutatnak távoli galaxisokról. Űrszondáink megnézték közelről a Szaturnuszt, a Jupitert, a Plútót. Robotok araszolnak a Marson, láttuk a Vénusz felszínét. Üstökösökből és kisbolygókból veszünk mintát, hazahozzuk és elemezzük. Tudjuk, miből vannak, hogyan mozognak, és hogyan hatnak egymásra. A szerelmi és anyagi helyzetünkre viszont biztosan sehogy sem. De mi köze is lenne ahhoz egy fagyott jéggolyónak?
És mégis: mindennap százezrek bogarásszák ócska újságokban és weboldalakon a horoszkópjukat. Ennek valószínűleg lelki okai vannak. Lehet, hogy úgy érzik, az ő életükkel senki sem foglalkozik. És ezt pótolja a horoszkóp szerzője, aki a hasára ütve irkál mindenféle hülyeséget napról napra. Meg az asztrológus, akinek tízezreket fizetnek, hogy társalogjon velük.
Szomorú, hogy egy ilyen ősi babona a mai napig velünk van. Talán a ti nemzedéketek már maga mögött hagyja ezt, és tudni fogja, hogy az életét nem a csillagok alakítják. Hanem az, hogy mi magunk mit csinálunk itt a Föld nevű bolygón, például beszélgetünk-e egymással eleget. Ezen sem könnyű változtatni, de megér egy próbát.