Ahogy tegnap olvashattad, kiválasztották Magyarország második űrhajósát. A 32 éves Kapu Tibor ez év végén vagy jövő év elején indulhat a Nemzetközi Űrállomásra. De hogyan lesz valakiből űrhajós, és miért jó nekünk, ha az lesz?
Először és eddig utoljára 1980-ban járt magyar ember az űrben. Farkas Bertalan vadászrepülőről nyergelt át űrhajóra, mint akkor szinte mindenki. Az akkori űreszközök ugyanis rendkívüli terhelésnek tehették ki az embert. A gyorsulás, a földitől eltérő nyomás és a stressz elviselésére, valamint a bonyolult gépezetek kezelésére leginkább a vadászrepülők voltak kiképezve. Farkast a szovjet űrprogramban vitték fel a Mir űrállomásra, ahol egy hetet töltött. Nevét többek között a Farkasberci nevű kisbolygó őrzi.
Kapu Tibor nem volt sosem pilóta. Fejlesztőmérnökként dolgozott egy űripari vállalatnál, szakterülete a sugárvédelem. Korábban a gyógyszeripar és az akkumulátorfejlesztés területén is kutatott. Ennek a szakértelemnek hasznát veszi majd a küldetésén. Az űrállomáson ugyanis az űrhajósok nem napozással és buborékfújással töltik a napjaikat, hanem megfeszített kutatómunkával. A pilótamúlt hiánya azért nem probléma, mert az űrrepülés óriásit fejlődött az elmúlt évtizedekben. Ennek jele az is, hogy ma már a kellően gazdag emberek űrturistaként is felmehetnek, és simán kibírják. Valójában Kapu nem a második, hanem a harmadik magyar lesz az űrben. A magyar születésű, de Amerikában élő Charles Simonyi kétszer is megjárta már az űrállomást 2007-ben és 2009-ben. Ő szoftverfejlesztőként kereste meg a jegy árát.
Kapu Tibor viszont nem turista lesz, hanem igazi űrhajós. Ehhez már eddig is átesett egy komoly kiképzésen, amelynek utolsó szakaszát Amerikában kell elvégeznie. A jelöltektől kifogástalan egészséget és erőnlétet várnak el, mert odafent a mindennapi élet is nagyon fárasztó. Az űrhajóban és az űrállomáson álmukból felkeltve, vakon is el kell igazodniuk, reflexeiket, munkabírásukat folyamatosan tesztelik. És persze együtt kell működniük a személyzet többi tagjával.
De mit kutatnak odafent?
Hát nem az ufókat keresik, és nem is Istent. Az űrállomás egy kutatás-fejlesztési nagyüzem. Az ottani súlytalanság, a kozmikus sugárzás és az extrém hideg olyan kísérleteket tesz lehetővé, amiket a Földön csak nehezen vagy sokkal lassabban lehetne elvégezni. Ilyen például az új anyagok fejlesztése. Roppant szilárdságú fémek, a chipekben használható anyagok, gyógyszerek hatóanyagai állíthatók elő a 400 kilométer magasban keringő laborban.
Más projektek magát az űrkutatást szolgálják: az odafönt termeszthető növények egyszer majd a hold- vagy Mars-bázisok konyhakertjeiben tehetnek jó szolgálatot. Kapu Tibor példaként említette azt a kísérletet, amely a holdkőzetből gyártható építőanyagokat térképezi fel. Ezekből épülhet majd meg az állandó holdváros.
Miért jó ez nekünk?
Az űrprogram nem olcsó. Kapu Tibor utazását egy amerikai cég biztosítja, amely az Egyesült Államok űrhivatalával, a NASA-val együttműködve szervezi az utakat. Erről most azt mondják, hogy 30 milliárd forint lesz a számla, de lehet az még több is. Ez 40 új villamos ára, de például a budapesti atlétikai stadion nyolcszor ennyibe került.
A program nyilván szolgál politikai célokat is. A legelső űrhajós, Jurij Gagarin a Szovjetunió nagyságát jelképezte, az amerikaiak holdra szállása pedig azt, hogy megelőzték a vörösöket. A kormányok természetesen saját sikerüknek szokták tekinteni az űrhajósok teljesítményét.
Ugyanakkor Kapu Tibor nevét most minden magyar megismeri majd, mondhatni sztár lesz. Eddig az állam elsősorban sportolókból próbált népszerű hősöket faragni. Kapu személyében lehet egy olyan hősünk, aki a tudományt, a technikai fejlődést, és nem utolsósorban a Nyugathoz, az Egyesült Államokhoz fűződő barátságunkat képviseli. Ennek pozitív hatását nehéz kiszámolni. De ha minden jól megy, hozzájárulhat ahhoz, hogy magyar gyerekek sokasága kezdjen érdeklődni az űrrepülés, a kutatás, a világmindenség iránt.
És arra is alkalmat ad, hogy a későbbiekben rengeteget írjunk nektek ezekről a témákról!