Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy a 2000 februárjában született Milák Kristóf az úszósport egyik legnagyobb csillaga. Nem csak olimpiai, háromszoros világ-, nyolcszoros Európa- és háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok, ő a 200 méteres pillangóúszás világcsúcstartója is (1 perc 50 másodperccel).
Az idei párizsi olimpián ugyanebben a számban ezüstérmes lett, a francia riválisa, Léon Marchand győzte le. A győztes idő 1:51,21 volt, a magyar sportoló 1:51,75-tel végzett, szóval fél másodpercen múlt. Milák így is óriásit úszott, és az ezüstérem is szépen csillog a nyakában, főleg azután, az olimpiát megelőző egy évben ellentmondásos hírek érkeztek róla. Tavaly júliusban az úszó bejelentette, hogy nem indul a fukuokai világbajnokságon. Nehezen hozta meg a döntést, de mentálisan és fizikailag sem volt azon a szinten, hogy ott legyen a legjobbak között – indokolta a bejelentést. Hozzátette, hogy elfogadta, hogy a pályafutásában adódhat olyan időszak, amikor hátra kell lépnie és újra fel kell töltődnie. Akkor úgy volt, hogy néhány hónap pihenés után ősszel visszatér a medencébe.
A maga útját ússza
Rövid idő múlva azonban egyre ingerültebb nyilatkozatokban került elő Milák neve. A sportág jelentős szereplői, az úszószövetség elnöke, a kapitánya, az edzői egyre felháborodottabban panaszolták, hogy nem tudják, Milák rávehető-e az úszásra, mert kihagyja az edzéseket, a saját útját járja, nehezen motiválható. Mindenki azzal érvelt, hogy Milák annyira kivételes, istenadta tehetség, hogy azt bűn lenne nem hasznosítani. A szövetségi elnök úgy fogalmazott, hogy Milák tartozik Magyarországnak annyival, hogy elvégzi a munkát. A szakemberek pedig azt sugallták, hogy semmire sem lesz elegendő fél évvel az olimpia előtt megkezdeni a felkészülést.
Azóta már nagyon gyanússá vált, hogy Milák másokkal, máshol edzhetett – de legalábbis nagyon nehéz lett volna ezüstérmet nyernie anélkül. Tehát Magyarország legjobb úszója beintett a szövetségnek, az edzőjének, az egész hivatalos rendszernek, és megoldotta nélkülük. Ennek még biztosan lesznek következményei.
Milák ezzel egy időben eltűnt a nyilvánosság elől. Azelőtt sem volt kifejezetten beszédes, ő maga azt mondta, világéletében szeretetéhes és befelé forduló fiú volt. Ráadásul nehezen kezelte, hogy hamar fel kellett nőnie, miután 17 évesen megismerte az ország. Az eltűnés okairól a mai napig nem sokat tudni. A korábbi edzője ugyan nyilatkozott arról, hogy Milák elvesztette egy közeli hozzátartozóját, de született egy interjú is, amiben az úszó arról beszélt: felért a csúcsra, de ott már magányos, unatkozik. Ezt egyébként nem a hiúság mondatta vele: 21 éves korára gyakorlatilag mindent elért, amit egy sportoló csak remélhet. Tényleg nem véletlenül tartják zseninek.
A nyilatkozatháború után azonban a nyilvánosság egy része nekiesett Miláknak: úszik? Nem úszik? Miért nem úszik? Olimpikon, az a dolga! Tartozik nekünk azzal, hogy edzésre megy! Egy másik csoport ugyanakkor megvédte Milákot. Hiszen az úszó az egyik legfontosabb dolgot tette meg: megállt, amikor úgy érezte, nem bírja tovább. (Majd egyébként rendkívüli formában vissza is tért.) Ha egy civil kicsit „el akar tűnni a világ szeme elől”, akkor arról tud a családja, meg esetleg a kollégái. Ha mindezt egy élsportoló teszi meg, arról tényleg az egész világ értesül. Pedig hiába istenadta tehetség, ő is csak ember, aki néha roskadozik a rajongók, a szövetségek, a versenyek súlya alatt.
Nem az egyetlen, aki hátralépett
Hasonló dolog történt 2021-ben, amikor Simone Biles amerikai tornász döntött úgy, hogy kiszáll az olimpiai csapatversenyből a mentális egészsége érdekében. Pedig neki sem volt oka szégyenkezni: ő a történelem legtöbbet kitüntetett tornásza. Biles azt nyilatkozta, hogy ő is ember, ezért ahelyett, hogy kiállna mindenki elé és azt csinálná, amit elvár tőle a világ, meg kell védenie az elméjét és a testét.
A döntése komoly hullámokat vetett: néhány kritizálták amiatt, hogy „feladta”, hogy önző, mivel megfosztott egy másik sportolót a versenyzés lehetőségétől. Bilest rengeteg rasszista, szexista jelzővel illették, és még azzal is megvádolták, hogy csal a gyógyszereivel, amiket az ADHD-ja miatt szed. A legtöbben viszont dicsérték amiatt, hogy volt bátorsága előállni és nemet mondani akkor is, amikor a világ súlyát érezte a vállán. Biles később visszatért az edzéshez, a napokban pedig ismét történelmet írt: ő volt az első női tornász az olimpián, aki megcsinálta az úgynevezett dupla Jurcsenkó-szaltót bicskamozdulattal. Talán néha mégis kifizetődő, ha valaki a saját útját járja.
Kiemelt kép: Martin Rulsch / Wikipedia