A chupacabra után újabb rémalakkal ismerkedünk meg ma. Az árnyemberekről (shadow people) a kétezres években kezdtek beszélni. Főleg a természetfölötti jelenségekkel foglalkozó rádióműsorokban számoltak be róluk szemtanúk. Az interneten tovább gyűrűzött a téma, egyre többen láttak ilyen figurákat.
Szinte mindig éjjel jelennek meg. Az áldozat álmából riad fel arra, hogy valaki van a szobában. Aztán észreveszi a lényt. Ember formájú, legalábbis feje, válla és karjai vannak. Ami nincs neki, az az arca. Úgy néznek ki, mintha tömör sötétségből lennének, vagy ember alakú lyukak volnának a világ szövetében. Van, hogy az árnyember a szemtanú ágyán ül, vagy egyenesen a mellkasán, és nézi. Ezt persze csak így érzik, hiszen mint mondtuk, nincs arca, tehát szeme sem. A jelenség néhány percig tart, ám az elszenvedője ezt örökkévalóságnak érzi, ugyanis nem képes megmozdulni, de még sikítani sem. Gyakran úgy érzi, nem kap levegőt – főleg ha rajta ül a hívatlan látogató.
Ritkán előfordulnak olyan leírások, amikor a tanú nem az ágyában találkozik velük, hanem amikor éjjel kimegy vécére vagy nassolni. De a legtöbbször alvásból ébred a betolakodóra.
A történeteket sokan próbálták megfejteni, és az interneten minden elmélet elfér. Volt, aki földönkívüliekre tippelt, mások démonokat vagy más dimenziókból érkezett látogatókat gyanúsítottak, esetleg valami titkos technológiát használó ügynököket. Van azonban tudományos magyarázat is, és nem az, hogy minden szemtanú hazudik.
A jelenség neve alvási paralízis. A paralízis bénulást jelent. Ez egy ritka betegség, vagy inkább állapot. A lényege az, hogy az ember csak részlegesen ébred fel. A teste alszik, ezért nem képes mozdulni, vagy irányítani a légzését. Az agy is csak félig éber: észleli a szobát, a bútorokat, de közben még álomszerű üzemmódban van. A valós háttérre vetül rá az emberalak, amit csak nagyjából rajzol meg az agy, ezért nincsenek arcvonásai, és a körvonalai is bizonytalanok. Ez elég ijesztő élmény, különösen a bénultság miatt. Néhány perc múlva az alany vagy visszaalszik, vagy teljesen felébred, és ekkor a rém eltűnik.
Nagyon érdekes tanulsága a dolognak, hogy eszerint az agyunkba bele van kódolva az emberalak, és képesek vagyunk kivetíteni ilyen öntudatlan állapotban is. Még különösebb, hogy az árnyemberek viszonylag gyakran viselnek kalapot. Viszont a jelenség valójában nem új, csak az árnyember név. Az öregasszony vagy más alak képében éjjel megjelenő kísértet ősidőktől ismert. Az ember mellkasára ülő túlvilági szörnyre pedig van szép régi szavunk: lidércnyomás.
Az alvási paralízist sokszor a kevés vagy rendszertelen alvás váltja ki. Ez egészségesebb alvási szokásokkal elkerülhető. Súlyosabb esetekben orvosi segítség és gyógyszeres kezelés szükséges. Ördögűzésre viszont kár költeni, hiszen ezek csak álmok.