Ti kérdeztétek, hogy miért meztelenül versenyeztek az ókori olimpiákon. Erre nincs egy konkrét válaszunk, de több magyarázat is lehetséges. Viszont rengeteg más érdekességet is találtunk az első olimpiai játékokról. Ezek persze csak mai szemmel nézve furcsaságok. Akkor még senki nem botránkozott meg azon, hogy a versenyek előtt százával áldozták az ökröket az istenek atyjának, Zeusznak. Vagy hogy a pankrációhoz hasonló versenyszámban előfordult, hogy meghaltak a versenyzők.
Ha láttál már ókori görög vázát, ami sportolókat ábrázol, akkor láttad azt is, hogy bizony rajtuk nem volt ruha. A források szerint az olimpiai játékok voltak az elsők, ahol bevezették a mezteleséget, és ez annyira bejött, hogy később már az edzéseket is pucéran végezték az atléták. Sőt, a gümnaszion szó, ami tornacsarnokot jelent (és amiből az angol gym, sőt a magyar gimnázium szó is ered), a gümnosz-ból származik, ami meztelent jelent. Na de arra, hogy miért volt jobb ruha nélkül rajthoz állni, több magyarázat is lehetséges.
Elhagyott gatya, szigorú spártaiak
Az egyik magyarázat szerint egy versenyző, a megarai Orszipposz úgy nyerte meg a stadionfutást i.e. 720-ban, hogy futás közben elhagyta az ágyékkötőjét. Egyesek szerint nem is elvesztette, hanem egyenesen eldobta. Mivel győzött, többen kipróbálták ezt a módszert, és hagyomány lett belőle.
Egy másik elmélet szerint a spártai versenyzők hozták magukkal a meztelenséget az olimpiára. Spártában a fiúkat hétéves koruktól kezdve szigorúan a katonaságra nevelték. A gyerekeket katonai táborokba sorolták, ahol egészen durva kiképzést kaptak. A játékokban, edzéseken ők már meztelenül vettek részt. Máshogy nem is nagyon tudtak volna, akkora szigor volt ugyanis, hogy ruhájuk nem is, csak egyetlen köpenyük volt, amit évekig használtak. Köpenyben viszont nehéz sportolni, így maradt a meztelenség. Szokás volt az is, hogy nevelőik és társaik előtt rendszeresen meztelenül kellett megjelenniük, ahol aztán ránézésre is kiderült, ki elég edzett, és ki nem.
A meztelenséggel ki lehetett szűrni a nőket
A következő lehetséges magyarázat az, hogy a meztelenséggel egyértelműen meg lehetett mondani, hogy ki a férfi. Ugyanis a játékokról kitiltották a nőket, ők sem versenyzőként, sem nézőként nem lehettek jelen az olimpián. Ennek ellenére előfordult, hogy nők álruhában valahogy mégis bejutottak a játékokra. Ezek után rendelték el, hogy egyes számokban még a versenybíróknak is meztelenre kellett vetkőzni.
A nők csak egy esetben tehették be a lábukat az olimpiákra: ha övék volt a kocsi vagy ló, amivel a négylovas versenyeket rendezték. Így például volt női olimpiai bajnok már az ókorban is, ugyanis ebben a számban a tulajdonost hirdették ki győztesnek. I. e. 396-ban és i. e. 392-ben is Küniszka spártai hercegnő nyerte a négylovas versenyt. A nők egyébként nem voltak magától a sporttól eltiltva. Ugyan nem az olimpián, de előtte külön női versenyeket is rendeztek. A lányok főleg atlétikában, Spártában pedig még birkózásban is versenyezhettek.
És legyen még egy elmélet a meztelenségről. A birkózás és a pankráció (ami a mai boksz és a birkózás keveréke) volt a leglátványosabb és legnépszerűbb versenyszám. A győzelemhez rengeteg trükköt bevetettek a versenyzők, például azt, hogy nem volt rajtuk ruha, és bekenték magukat olajjal. Ember legyen a talpán az az ellenfél, aki így fogást talált rajtuk.
A csalókat komolyan büntették, kivéve….
A trükközés egyébként nagyon kockázatos volt. A versenyzőknek a játékok kezdetén Zeusz, valamint a saját testvéreik, apjuk és edzőik előtt esküt kellett tenni, hogy betartják a szabályokat. Arra is meg kellett esküdni, hogy legalább tíz hónapig készültek a játékokra. Akit viszont később csaláson kaptak, például kiderült, hogy lefizette az ellenfelét, nyilvánosan megkorbácsolták. Emellett a csalóknak még pénzbírságot is kellett fizetniük, ráadásul a stadionhoz vezető út mellett szobrot kellett állítaniuk Zeusznak. A bíróknak egyébként szinte korlátlan hatalmuk volt a játékokon. Például nyugodtan megverhették azokat, akik nem azt tették, amit mondtak nekik.
Persze volt, amikor a bírók félrenéztek. Néró római császár i. sz. 67-ben részt vett a négylovas kocsiversenyen, de a kocsija elé tíz lovat fogott. Viszont így sem tudta teljesíteni a távot, mert leesett a kocsiról. Ennek ellenére valahogy őt kiáltották ki győztesnek, mondván, hogy ha nem esett volna le, egészen biztosan győzött volna.