Magyarországon, és Európa többi részén is a 19. század második felében lett szabadidős tevékenység a természetjárás, a kirándulás. Ekkorra a már a legtöbb helyen elindultak a vonatok, a századforulótól kezdve az autók is, az úri közönség megtehette, hogy csak úgy jókedvből járja gyalogosan a hegyeket-völgyeket. A kevésbé úri közönség mindezt leginkább muszájból tette.
Az első magyar turistaegyesület a ma már Szlovákiához tartozó Ótátrafüreden alakult meg 1873-ban. Ez volt a Magyar Kárpát Egyesület, ami a tevékenységei közé már célzottan felvette a túraútvonalak kialakítását, sőt, menedékházak építését és a túrázás népszerűsítését is. Az egyesület létrejöttét több másik is követte az országban, és egyre több lett a jelzett turistaút is. De persze minden egyesület úgy jelezte ezeket, ahogy akarta. Volt, ahol a ma is használt színes sávokkal, de voltak számozott utak is.
Az első világháború és a Trianoni béke után át kellett alakítani az útvonalakat és újra kellett rajzolni a turistatérképeket. Ennek az volt az oka, hogy az ország nagy része, beleértve a Tátrát és a Kárpátokat, a határon kívülre kerültek. Ekkor vezették be az egységes jelzéseket is. Korábban sem voltak túl kreatívak a színek kiválasztásánál, a jelzésekhez az alapszíneket, a kéket, sárgát, pirosat, zöldet használták. Lilát, rózsaszínt még véletlenül se. És ekkor merült fel, hogy az egyik színnel kizárólag a tájegységeket össszekötő, az egész országot átszelő turista főútvonalat jelezzék.
Eredetileg a piros sáv lett volna ennek a jele, de mivel a kijelölt utat korábban már több helyen is kékkel festették össze, ezért takarékosságból döntöttek a kék mellett. Így született meg az Országos Kéktúra. És ezért nem lett Pirostúra. Ráadásul több ötlet is volt, hogy mi legyen a neve, felmerült a Turisták Nagyútja, Országos Fővonal, Országos Turista Útvonal, Országos Kék Út, Országos Kék-jelzés, vagy egyszerűen csak Nagyút vagy Kékút, de végül először Szent István Túra néven nyitották meg az utat 1938-ban. Az Országos Kéktúra nevet később kapta.
A kéktúrázás aztán a második világháború után lett egyre népszerűbb, annak ellenére, hogy a kezdőponthoz, nyugati határál fekvő Írott-kőhöz 1989-ig nem lehetett feljutni, tekintettel arra, hogy az a vasfüggönyön túl, azaz a zárt határszakaszon belül volt. És az is nagyon sokat dobott a túraút népszerűségén, hogy 1979-ben egy magyar forgatócsoport végiggyalogolta az 1124 km-es utat. Ebből a 77 napos túrából készült a Másfélmillió lépés Magyarországon című tévésorozat. Ez pedig az egész országgal megismertette és megszerettette a túrát.
Mára pedig jelentősen kibővült az eredeti Kéktúra, az Alföldi és a Dél-Dunántúli Kéktúrával együtt létrejött az Országos Kékkör, ami 2584 km hosszú, és röpke 716 óra alatt bejárható.
Ma kevesen vállalkoznak rá, hogy egyben végigmenjenek a Kéktúrán, de szakaszonként nagyon sokan teljesítik. Erről pedig igazolást lehet kérni. Ehhez be kell szerezni egy igazolófüzetkét, amit a szakaszok teljesítésekor a kihelyezett bélyegződobozoknál le lehet pecsételni. Gyerekenek 6 éves kortól adnak saját igazolófüzetet. Túrázni egyébként nagyon jó, menet közben lehet gyönyörködni a tájban, lehet gombászni, sőt, kísértetekkel találkozni. Szóval rángassátok ki a szüleiteket a fotelból, és irány a… de ha csak a Margit-szigetig juttok, az se baj. (kektura.hu, turistamagazin.hu)
Kielemelt kép: Facebook/Országos Kékkör