Az ember évezredek óta tart maga körül állatokat. És nemcsak azért, hogy megegye őket, hanem azért is, mert rájött, hogy állatok közelében lenni jó és hasznos dolog. A kutyák védelmet és biztonságot adnak, a lovak, tehenek dolgoznak helyettünk, a macskák pedig sokáig elhitették az emberrel, hogy ők voltaképpen istenek. A háziállatok sok helyen váltak családtaggá. Aztán a hatvanas évek elején egy pszichiáter rájött arra, hogy gyógyítani is lehet velük.
Boris M. Levinson egy nap nem tudta kire hagyni Jingles nevű kutyáját, ezért bevitte magával a rendelőjébe. Itt egy viselkedészavarral küzdő kisfiút kezelt, akivel még nem sikerült szót értenie, a gyerek ugyanis nem beszélt. De egyszer csak a kisgyerek odament a kutyához, és beszélni kezdett hozzá. A beszélgetésbe később be-be kapcsolódott a pszichiáter is, úgy, hogy mindketten a kutyához beszéltek. Rajta keresztül kezdték el megérteni egymást. Mivel a kisfiú nem félt a kutyától, el tudta engedni magát a közelében, ezért könnyebben megnyílt. Ebből a tapasztalásból született meg Levinson egy tanulmánya, ami a terápiás állatok történetének kezdete is egyben.
Hogyan segíthet egy állat?
Terápiás állat az lehet, amitől a beteg nem fél. Egy krokodil például valószínűleg kevésbé lenne alkalmas erre a szerepre, mint egy kutya vagy ló. De valójában bármelyik állat segíthet, ha szeretjük, legyen az akár madárpók, vagy elefánt. És nem is kell feltétlenül terápiára járni, egy állat önmagában meg tudja támogatni a lelki és mentális egészségünket.
Tudósok bebizonyították, hogy már a kedvelt állat jelenléte is megnyugtató tud lenni. A közelében javulhat a magas vérnyomás, egyenletesebb lesz a légzés, és csökken a stressz mértéke is. Kimutatták azt is, hogy a szervezetünk több hormonja reagál arra, ha állatokat simogatunk. Az érintésük nyugtatja az idegeket, és jótékony hatással van a szervezetünkre. De az állatok legfőbb ereje az őszinte, feltétel nélküli elfogadás. Egy házikedvenc, vagy terápiás állat ugyanúgy szeret akkor is, ha épp kicsinek, csúnyának, butának vagy szomorúnak érzed magad. Egy kisállat mellett csökkenhet a szociális szorongás is, ugyanis neki nincs semmilyen elvárása feléd. Egy állat képes felismerni azt is, hogy abban a pillanatban hogyan érzed magad, és ennek megfelelően reagál. A lovak és a kutyák sokszor tükörként mutatják az ember érzelmeit.
Idős, már családjukat vesztett emberek azt élhetik meg egy állattal, hogy szükség van rájuk. Hogy van, aki igényli a gondoskodásukat. Kiközösített, magányos gyerekek önértékelését is javíthatja egy kicsi szőrös lény. Egy házikedvenc abban tud segíteni, hogy a gyerek ne zárkózzon teljesen a saját kis világba. Abban is segíthet, hogy a gyerek később kapcsolódni tudjon másokhoz is. Nem minden állat tűri ugyan jól a szeretgetést, de a kutyák, sokszor a macskák, sőt, akár nyulak, hörcsögök, vagy madarak is lehetnek ilyen érzelmileg támogató kisállatok. És ami még nagyon fontos: az állatok elképesztő viccesek tudnak lenni. És ez életmentő akkor, amikor valaki nagyon-nagyon szomorú.
Állatok az orvosok és betegek szolgálatában
Ami a tényleges gyógyítást illeti, az orvosok leginkább kutyákkal és lovakkal dolgoznak, de jótékony hatása van a delfinterápiának is. Kutyákat elsősorban vakvezetőként „alkalmaznak”, de sokszor javasolják őket például a szívbetegségekből felgyógyulóknak. Azt vették észre ugyanis, hogy infarktus után jóval nagyobb az esélye a túlélésre annak, aki kutyával lábadozik. Vannak olyan kutyák is, akik cukorbetegeknek segítenek, és olyanok is, akik mozgássérülteknek.
Lovasterápiát azoknak szoktak javasolni, akik agyvérzésen estek át, vagy szellemileg sérültek. A terápia fejleszti az egyensúlyérzéket, növeli az önbizalmat. A lovak közelsége segíthet hiperaktív és tanulási nehézséggel küzdő gyerekeken is.
Delfinterápiát nálunk ritkábban használnak, mert errefelé viszonylag kevés a delfin. Pedig ennek bizonyítottan jó hatása van autista vagy nagyon zárkózott gyerekek esetében. Sokan például a terápia hatására kezdtek el beszélni.
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az állatoknak is megvannak a maguk határai és korlátai, amiket tilos figyelmen kívül hagyni. Előfordulhat, hogy rossz napjuk van, fáradtak, vagy épp makacskodnak. Ilyenkor türelmesnek kell lenni velük is, az a legjobb, ha kicsit békén hagyjuk őket. Kis idő elteltével úgyis ők fognak „szolgálatra jelentkezni.” Egyszerűen azért, mert ennyire tökéletes, jó fej lények.