Pár évtizeddel ezelőtt minden gyerek kedvence volt egy édesség, ami ma már szinte kihalt. Ízesített, cukrozott tojáshab volt egy ostyakorongon, csokoládéval bevonva, és úgy hívták: négercsók. Ebből máris világos, miért nem létezhet ma ilyen nevű finomság.
A recept valószínűleg Dániából ered, ahol már száz éve is készítették. Magyarországon 1980-tól kezdte gyártani egy abonyi vállalat. A szocializmus egyik sajátossága volt, hogy nem túl sokféle termékből lehetett válogatni. Ami volt, azt meg mindenki ismerte. Ezen segített az is, hogy komoly reklámot csaptak az új nyalánkságnak. Aztán eljött a rendszerváltás, megjelentek a nyugati édességek, sőt a hazai gyárak is új csokikkal álltak elő. A négercsók már csak egy volt a sok közül, és nem bírta a versenyt.
Ebben szerepe lehetett annak is, hogy a gyermekököl méretű habcsókot egyszerűen nem lehetett kulturáltan enni. Aki nekilátott, annak tuti habos és csokis lett az orra, az álla meg az összes ujja is. Ez otthon még oké, de emberek előtt már nem szerencsés. A gyártást 2016-ban fejezték be végleg. Azóta legfeljebb hasonló külföldi áru bukkan fel néha a boltokban – de véletlenül sem Négercsók néven.
Németországban ezt ugyanígy hívták, Negerküsse néven került a boltokba. Most már persze Schoko-kuss (csokicsók) vagy Schwedenbombe (svéd bomba) név alatt kapható.
De miért lett ennyire ciki a néger szó?
Nos, hogy egy szó sértő-e és mitől, azt néha nagyon nehéz megállapítani. Az biztos, hogy magyarul a néger egészen sokáig semleges kifejezés volt a fekete bőrű emberekre, és semmi rosszat nem jelentett. És így volt ez az angolban is a negro szóval. A leghíresebb amerikai rabszolgaság-ellenes regény, a Tamás bátya kunyhója végig négerként említi a feketéket. A feketék jogaiért folytatott harc legnagyobb alakja Martin Luther King. Világhírű beszédében – „Van egy álmom” – saját magát és a vele tüntetőket is négerként nevezi meg.
Ám éppen a fekete polgárjogi mozgalom volt az, amely idővel megtagadta ezt a nevet. Úgy érezték, a fehér ember nevezte el őket négernek, és ezért már a szó is az alávetettséget, a szolgaságot jelképezi. Új nevet kerestek maguknak helyette.
Az egyik ilyen az afroamerikai volt. Ez azt jelzi, hogy az illetőnek afrikai gyökerei vannak, de teljes értékű amerikai állampolgár. Igen ám, de hát nem minden fekete bőrű ember amerikai! Vezessük be akkor az afroázsiai, afroeurópai, sőt afromagyar kifejezést is? És honnan fogjuk tudni egy repülőgépen, hogy az a konkrét utastársunk micsoda azon kívül, hogy… afro? Plusz: nem minden afrikai fekete!
Végül is a fekete lett a legkönnyebben használható szó, és ma a legtöbben így nevezik magukat. Ezt tiszteletben tartva az amerikai sajtó szókincséből már a hetvenes évektől kikopott a negro, és maradt a black. Az új szóhasználat pedig átterjedt Európára. Itt ugyan a feketék rabszolgasága nem volt jellemző, de mindenki tudomásul vette, hogy az új illemszabály szerint néger nincs, fekete van. Ezért is van, hogy aki ma négert mond, az jó eséllyel sértő szándékkal teszi.
Ja és mit jelent a néger? Ugyanazt, amit a negro. Ezt az angol a spanyolból vette át, a spanyolba pedig, ahogy a magyarba is, a latinból került. A latin eredeti a niger. És annyit jelent: fekete.