Gyakran, amikor arról esik szó, hogyan óvjuk, ápoljuk magunkat (ezt hívják más szóval énidőnek), kozmetikára, otthon pihenős, sorozatolós vagy videójátékozós, esetleg barátos napra, nyaralásra vagy jógázásra gondolunk. És ez tiszta is, mindenkinek szüksége van arra, hogy kikapcsoljon a hétköznapi mókuskerékből. De észrevetted, hogy ezek a dolgok csak ideiglenesen segítenek? Legalábbis az esetek többségében. Általában pár nap vagy hét elteltével újra ugyanott vagyunk, ahonnan indultunk. Stresszesen, kimerülten.
Ezért az ilyen jellegű tevékenységek mellett szükség van olyasmikre is, amiket minden egyes nap alkalmazunk, gyakorlunk, hogy a mentális egészségünk rendben legyen. És a szakértők szerint ennek az egyik legfontosabb formája: a saját határaink meghúzása.
Ezek a határok életünk bármely részére érvényesek. Lehetnek fizikai határaink, vagyis, hogy mennyire szeretjük vagy nem szeretjük, ha hozzánk érnek (és hogy ki ér hozzánk), a szabadidőnk beosztása, vagy a másokba és programokba fektetett energia mennyisége. De itt jön fel az a határ is, amit nem érzésből húzunk, hanem mert tudjuk, hogy kell: mennyi időt töltünk a közösségi oldalakon, milyen korán fekszünk le, hogy kipihenjük magunkat, mennyi alkoholt iszunk, hogy az ne ártson, és a többi.
Más emberekkel is húzunk határokat. Legyen szó magánéleti vagy munkahelyi (iskolai) téren. Mennyi időt töltünk velük, mennyi infót osztunk meg magunkról, és milyen szoros kapcsolatot szeretnénk ápolni (vagy nem ápolni) velük.
Mivel ezek nem könnyű dolgok, nyilván időbe telik, amíg a nekünk kényelmes és szükséges határokat meghúzzuk. De amikor úgy érezzük, hogy állandóan fáradtak, ingerültek vagyunk, esetleg túl sokat vagyunk dühösek, akkor nagy valószínűséggel valamilyen határhúzást be kell iktatnunk. Hiába szeretjük a barátainkat, a családunkat, a munkát vagy a sulit, teljesen rendben van, ha néha sok lesz belőlük, mert kevés idő jut magunkra vagy pihenésre.
A mentális egészség érdekében tudnunk kell, hogy mi a fontos nekünk, de a határainkat is meg kell ismernünk, és tiszteletben tartani és tartatni azokat. Máskülönben a jó szándéknak rossz vége is lehet (nagyon egyszerű például: hiába megyünk el egy programra úgy, hogy nem akartunk, ha közben láthatóan ingerültek és rosszkedvűek vagyunk).
A Psychology Today szakértője három tippet adott, amivel végiggondolhatod, neked mik azok a határátlépések, amik nehezítik az életedet.
1. Vizsgáld meg a múltat – volt olyan helyzet, amikor egyértelműen valaki átlépte a határodat? És olyasvalamit kért tőled, ami neked nem fért bele vagy kényelmetlen volt? Például hiába mondtad, hogy fáradt vagy és aludni szeretnél, elrángatott vásárolni vagy kosarazni. Mit reagáltál erre? Hogyan érezted magadat tőle? Milyen választ adhattál volna még ahelyett, hogy automatikusan igent mondtál? Mitől féltél, mi lesz, ha nemet mondasz?
2. Vizsgáld meg a jelent – van elég időd saját magadra? Törődsz magaddal? Tartalékolsz elég energiát olyasmire, ami neked fontos, amit te szeretnél csinálni? Hajlamos vagy arra, hogy a maradék kis szabadidődben is másoknak segíts, mások kedvére tegyél? Önmagad tudsz lenni a programokon, amiken részt veszel, vagy szerepet játszol? Vannak olyan programok, amiktől kifejezetten rosszul vagy, mégis csinálod? A rossz érzésnek mi vagy ki az oka? Nézd meg, hogy ezek között van-e olyasmi, amit egy őszinte beszélgetéssel, vagy egy esetleges nemleges válasszal ki tudsz iktatni, és jobban figyelembe venni a saját igényeidet.
3. Figyelj oda a reakcióidra – főleg a testedre. Sokszor jelzi, ha valami nem oké. Egy megemelkedő, ideges pulzus, egy gyomortájéki rossz, szorító érzés, egy reflexszerű ökölbe szorított kéz. Érdemes ilyenkor megállni egy pillanatra és megvizsgálni, mi az, ami adott programban, emberben, helyzetben kényelmetlen, idegesítő vagy dühítő. Erről akár naplót is lehet vezetni, hogy később összehasonlítsd, és így tisztábban lásd, mi az, amin esetleg érdemes változtatnod önmagad védelme érdekében.