Japánban szinte minden általános iskolás diák egy randoszeru nevű iskolatáskát hord, amely közel 150 éve a japán gyermekkor alapdarabja. A keményített táskának doboz alakja van és 30x23x18 cm-es. Általában bőrből készül vagy más, tartós anyagból, ennek megfelelően üresen is több mint 1 kilót nyom. Egy jobb darab nem olcsó mulatság. Csakhogy a randoszerut úgy tervezik, hogy a hatévesek az általános iskola teljes ideje alatt, hat évig hordhassák.
A randoszerunak (aminek a neve a holland „ransel”, hátizsák szóból származik) katonai gyökerei vannak. Az 1800-as évek második felében az ország bevezetett néhány nyugati reformot, ami a hadsereget is érintette: a gyalogos katonák a holland stílusúhoz hasonló táskát kaptak, amiben tárolhatták és cipelhették a felszereléseiket.
1885-ben a japán Gakusúin nevű iskolába főleg a császári és a nemesi családok gyerekei jártak. Később a köznép is. De 1887-ben a japán miniszterelnök az első napját megkezdő, hatéves Taisó császárnak ajándékozott egy olyan bőrtáskát, amit a hadseregben használt hátizsákok mintájára készítettek el. Ez a katonákkal szembeni tiszteletet is jelképezte. Egyre többen és többen viseltek ilyesmit az iskolában, a randoszeru pedig szépen lassan egész Japánt meghódította.
De mi az oka annak, hogy a mai japán gyerekek ennyi idő múlva is ilyen táskát hordanak? Merthogy nem kötelező. A viseletét senki sem írja elő nekik. Sokkal inkább arról van szó, hogy a táska az elmúlt évek során olyannyira bevarrta magát a japán társadalom szövetébe, hogy nehéz is lenne másfajta formában elképzelni. Egy hatéves kisgyereknek már a szülője, a nagyszülője és annak a szülője is ilyen táskával ment iskolába. Tehát mindenkiben kedves, nosztalgikus emlékeket ébreszt, az idő múlását, és a szülőkkel, iskolatársakkal való mély kapcsolatot is jelképezi.
Sokan döntenek úgy, hogy az általános iskola után a táskájukat pénztárcává, vagy bérlettartóvá alakítják, hogy meglegyen nekik amolyan emléktárgyként. A randoszeruhoz ráadásul egy fontos esemény is kapcsolódik, a rankatsu. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a család a gyerekkel együtt megkeresi és megvásárolja vagy elkészítteti a táskát, amit általában a nagyszülők fizetnek. A táska beszerzése az első lépés a családi fészek elhagyása felé, hiszen a kisgyermekből általános iskolás válik.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem gyűrűztek be további táskairányzatok a japán iskolákba. Például miért nem hódítanak a Minyonokkal, a Marvel-figurákkal vagy éppen a Mancs őrjárat szereplőivel díszített darabok. Nos, leginkább azért, mert a japán társadalom hagyománytisztelő, fegyelmezett és kötelességtudó. Hogy ezzel ők boldogok-e, az más kérdés, de a japánok hajlamosak csendben várakozni a sorban, betartani a közlekedési táblákat, és feltakarítani maguk után mindenféle rendezvényen, mert az óvodától kezdve erre nevelték őket.
Az erős társadalmi normák (ezek olyan szabályok, amelyek a lehetséges magatartások közül előírják a helyeset és követendőt) pedig arra késztetik a szülőket, hogy a gyerekük ugyanúgy randoszeruval menjen iskolába, mint a többi diák. Vagy ahogy a New York Times cikkében egy szakértő mondta: az iskolatáska viselete nem olyan szabály, amit bárki is előír, hanem olyan szabály, amit mindenki együtt tart be.
Az eredeti randoszeru csak piros és fekete színben volt kapható, de ma már mindenféle árnyalatot gyártanak. És persze a nagyobb márkák is megalkották a saját randoszeru-modelljüket. A táskák amúgy méregdrágák, 2022-ben az átlagáruk majdnem 150 ezer forintnak megfelelő jenbe került. És persze a határ a csillagos ég. Szerencsére van néhány más lehetőség is randoszeruhoz jutni: lehet például használtan venni, és akár már bérelni is.
Kapcsolt kép: ajari from Japan / Wikipedia. Források: New York Times. Jobs in Japan. The Hako.