Egyáltalán nem a lustaságot akarjuk reklámozni, de szeretnénk azt a tévhitet is eloszlatni, hogy a semmittevés egyenlő vele. Az élet ugyanis nagyon sűrű, már a ti korotokban is. Suli, különórák, edzések, programok, közösségi oldalak és a többi. Azon kaphatjuk magunkat, hogy a napjainkat robotpilótán toljuk, és ahogy befejezzük az egyiket, már fordulunk is rá a következő feladatra. Folyamatosan csinálunk valamit, de sosem csak úgy vagyunk.
A társadalmi elvárások is sajnos ezt erősítik. Az a jó, ha valaki állandóan csinál valamit. Már a kérdéseink is erre vonatkoznak: mit csináltál hétvégén? Mit csinálsz suli/meló után? A minél több lett egyenlő a jóval. Pedig ez egyáltalán nincs így.
Nem csinálni semmit = ciki?
Pszichológusok szerint a mai világban nagyon nehéz megengedni magunknak azt, hogy ne csináljunk semmit. Mindenhol azt látjuk, hogy a többiek valahol vannak, valamit csinálnak, valamit alkotnak. Így a csak úgy lenni cikinek, kevésnek tűnhet.
A semmittevés viszont egyáltalán nem semmittevés. Ha nem fókuszálunk valamire, csak úgy vagyunk, akár nézünk ki a fejünkből, vagy egy órát bambulunk a parkban, az agyunk pihen, feldolgoz.
Az ingerek nélküli létezés nyugtatja az idegrendszert, segít az érzelmek feldolgozásában, esetleg a kreatív gondolatok felszabadításában, és egy kicsit visszahoz az itt és mostba. Amikor nem azon rágódunk, mi volt, és nem attól félünk, hogy mi lesz.
Ha nehezen tudunk csak úgy üldögélni, akkor be lehet vezetni pár praktikát, amivel mégiscsak sikerül egy kicsit lekapcsolódni a világ pörgéséről. Például zenét hallgathatunk, sétálhatunk, vagy légzőgyakorlatokat végezhetünk semmittevés közben.
Zavaró lehet még a semmittevésben, hogy kényelmetlen. Kényelmetlenek lehetnek a gondolatok, amik felbukkannak, a zajok, amik beszűrődnek, vagy csábító lehet, hogy megnézzük közben, írt-e nekünk valaki a közösségi oldalakon. Nagyon könnyen jön a késztetés, hogy csináljunk valamit. De érdemes néha együtt lenni ezzel a kényelmetlenséggel úgy, hogy bízol abban, kibírod. Nem kell sokkterápia-szerűen csinálni, be lehet iktatni napi 10-15 perceket, és annyit ki lehet bírni.
Nagyon úgy néz ki, hogy az életünk nem lesz már lassabb, inkább gyorsabb. Ezért fontos, hogy mi magunk tanuljunk meg lelassulni egy kicsit. Legalábbis a szakértők ezt javasolják. (Psychology Today)
