A szerelem mindenkit érint valamilyen formában, filmek, dalok ezrei szólnak róla. „A szerelem öl, butít és nyomorba dönt” – írta Stephen King. „Van a világon egy szív, melynek dobbanása egy az enyémmel” – ezek pedig Ady Endre sorai, aki minden bizonnyal Kinggel ellentétben még a szerelem optimista szakaszát élte.
Az igazság az, hogy mindkét leírás érvényes lehet, de ez sok mindentől függ. Viszonozzák-e az érzéseinket? Taplóba vagy rendes emberbe szerettünk bele? Elhagytak minket, vagy boldog kapcsolatban élünk? Ezek mind befolyásolják, hogyan látjuk éppen a szerelmet.
De most nem ezen fogunk filozofálni, hanem arról írunk nektek, hogy mi minden történik a testben, amikor valaki szerelmes lesz. Ennek most tavasszal épp ideje van.
Először is: minden az agyban történik, nem a szívben
Hiába az összetört szív, szívembe zártalak, és a többi költői kifejezés, na meg a rengeteg, anatómiailag téves szívecskerajz, emojik és a többi, a szerelem az agyban történik.
Pontosabban az agy több részében. 12 terület is akcióba lendül, amikor szerelmesek leszünk. És mi mindent érzünk?
Eufória: túláradó öröm
Ennek a dopamin nevű, jutalomérzetért felelős neurotranszmitter az oka. A neurotranszmitter egy, az idegsejtekkel kommunikáló vegyület, amit a testünk termel. Főleg az agyi ideghálózatban és a mellékvesében képződik.
Amikor olyasvalaki közelében vagyunk, akibe belezúgtunk, vagy ha csak rá gondolunk, a dopamintermelés rákapcsol. A dopamin szerepe az, hogy ösztönözzön, például arra, hogy olyasmiket csináljunk, amitől jól, vagyis „jutalmazva” érezzük magunkat.
Kapcsolódás
Ebben az oxitocin nevű hormonnak van szerepe, ami főleg az agy hipotalamusz részében képződik. És leginkább akkor, amikor egymáshoz érünk. Szeretethormonnak is hívják, mert abban van szerepe, hogy a kezdeti eufória után valós kapcsolatot alakítsunk ki egy másik emberrel. Ezért például nemcsak magában a szerelemben és szeretetben, de a szeretkezésben is, a szüléskor és még a baba szoptatásának folyamatában is termelődik és alakítja a testünket.
Lila köd
Semmi másra nem tudsz gondolni, csak arra, akibe beleszerettél. Ezért a lila ködért, ami szerelemkor leszáll az agyadra, az elülső cinguláris kéreg felel, amely a önkontrollt (vagy annak hiányát, kényszeres viselkedését) alakítja. Szóval a megszállottság itt zajlik, és idővel ugyanez a terület csökkenti majd a kattogást.
És akkor nézzük, milyen hatással van a szerelem a testedre
Kipirosodás, izzadó tenyér, gyorsabban dobogó szív
Ezért az adrenalin hormon felel. Sajnos a test ugyanúgy reagál, ha valami rossz dolog miatt leszünk idegesek, mint ha mondjuk egy első randin izgulunk. Ilyenkor az adrenalin termelődése fokozódik. És ettől – többek között – leizzad a tenyerünk és szaporán ver a szívünk. Ezért is gondolhatták sokáig, hogy a szív okozza az egészet.
Hányinger, étvágytalanság
A szerelem betege (lovesick), így is szokták nevezni azt az érzést, amikor a szerelmesnek nincs étvágya, hányingere van, rossz a közérzete. Ezért a kortizol, egy stresszhormon a felelős, ami összehúzza az ereket a gyomorban, ettől pedig émelygünk és étvágytalanok leszünk. Ugyanez a kortizol termelődik vizsgadrukknál is.
Megváltozik a hangunk
Egy tanulmány kimutatta, hogy a férfiak ösztönösen mélyebb, a nők pedig magasabb hangon beszélnek ahhoz, akibe szerelmesek.
Kitágulnak a pupillák
Ha olyasvalakire nézünk, aki iránt vonzalmat érzünk, kitágulnak a pupilláink. Ezt a szimpatikus idegrendszer csinálja. Ez az, ami egy adott helyzethez való alkalmazkodásunkat segíti.
Ha veszélyben érezzük magunkat, akkor a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, és kitágul a pupilla, kiszárad a száj (a nyálmirigyek működésének gátlása miatt), szaporábban ver a szív. Sajnos erre is igaz, hogy veszély és jóféle izgalom esetén is ugyanúgy bekapcsol, és a vért és erőt oda irányítja, ahol egy esetleges meneküléshez szükséges. És elvonja onnan, ahol ilyenkor nem kell (például az említett nyáltermelés, mert az az emésztéshez kell, de ha menekülünk, nem fogunk enni).
Álmatlanság
Ez a már fentebb említett hormonok táncának köszönhető. Felpörgető az új érzés, ami nem hagy aludni. Túl izgatott lesz az ember, és ezért nem tud lekapcsolni.
Van egy egyszerre jó és rossz hírünk is. Ez a teljes hormonális káosz nem tart sokáig. A kutatások azt bizonyítják, hogy maximum 1-2 évig tart ez az őrület. Utána lenyugszunk, és az érzés elkezd csillapodni, hogy egy stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatot alakíthassunk ki a társunkkal.
És akkor a zenetörténet egyik legismertebb szerelmes dalával búcsúzunk. Nem friss, de klasszikus: