Mondtál valamit valakinek és most azon kattogsz, hogy nem kellett volna? Két hét múlva lesz egy fontos program, és már most aggódsz, hogy elmossa az eső?
Mi lett volna, ha? Mi lesz, ha? – az így kezdődő kérdések őrjítőek tudnak lenni, és rendszeresen úgy befurakodnak az agyunkba, mint egy ócska dal, amit nem tudunk lelőni.
Közös bennük, hogy egy már megtörtént múltbeli esemény, vagy egy még nem nem történt jövőbeni eseményről szólnak, ami felett a jelen időben nincs semmiféle kontrollunk. Tehát hirtelen megoldást sem találunk a problémára.
Egy klinikai pszichológus el is magyarázta, hogy miért kattogunk: az agyunk az emberiség fejlődése során úgy lett huzalozva, hogy figyeljen a veszélyre. És találjon is megoldást adott veszélyre, hogy újra biztonságban legyünk. Ezeket a veszélyeket múltbéli tapasztalatokból ismerjük fel (mint: ha megégetjük a bőrünket, az fájni fog, ha meghúzzuk egy cica farkát, az minden bizonnyal nem fog örülni és akár ránk is támadhat). Ezek jók, mert távol tartjuk magunkat a lángtól és jó esetben nem maceráljuk a szerencsétlen cica farkát. De ez a rendszer túlpöröghet és olyan forgatókönyveket is kreálhat az agyunkban, amik nem reálisak, vagy már elmúltak, esetleg meg sem történtek.
A túlgondolás egy passzív és zárt gondolkodás, ami szinte semmilyen cselekvéssel, de annál több érzelemmel jár. Főleg aggodalommal, szomorúsággal, félelemmel és dühvel. És pont azért, mert az említett érzelmek nagyon erősek, könnyen beléjük ragadhatunk és körbe-körbe kattoghatunk a dolgon, mint egy hörcsög a mókuskerékben. Ezt a benne ragadást segíti elő az is, hogy – mint már említettük – mivel múltbéli vagy jövőbeli eseményekről van szó, nem tudjuk most azonnal megoldani.
Bárkivel előfordulhat, hogy túlgondol valamit, de vannak hajlamosító tényezők. Ilyen lehet egy vagy több múltbéli trauma, esetleg egy stresszesebb időszak, vagy rosszabb esetben egy mentális zavar. Ha fizikailag rosszul vagyunk, az a mentális egészségünkre is kihatással van, és olyankor is nehezebb a gondolatainkat kordában, normális mederben tartani.
Mit lehet tenni ellene?
- Tudatosítani a párosuló érzelmet – legyen az megbánás, félelem, düh. Ezeket az érzéseket sokszor szégyelljük, ezért elnyomjuk. Pedig valósak és egészséges határokon belül meg is kell élni őket. Folyamatosan „nyelni” nem jó, és akár robbanáshoz is vezethet. Ezért jobb, ha beszélünk róla valakinek.
- Mit tennék másképp? – ha múltbéli dolgon rágódunk, érdemes végiggondolnunk azt, mit tennénk másként legközelebb. Ez nem jelenti azt, hogy legközelebb már tökéletesen és megbánás nélkül fogunk viselkedni, mert nagyon sok minden befolyásol egy adott helyzetet. És senki sem tökéletes. De legalább levontuk a tanulságot az esetből. Például: nem feltétlenül kell megosztanom az életem minden részét akárkivel, mindenkivel. Legközelebb megválogatom, hogy kiket fogadok a bizalmamba.
- Képzeljük el, mi a legrosszabb forgatókönyv. És azt is, hogy melyik a legvalószínűbb – ha egy jövőre vonatkozó dolgon rágódunk, képzeljük el, hogy mi a legrosszabb, ami szerintünk megtörténhet. Mi az, amitől tartunk. Például: esni fog az eső jövő szombaton, ezért elmarad a program, és a barátaim ezért nem fognak szeretni.
Ha ez megvolt, keretezzük át a dolgot és nézzük meg, valójában mi a legvalószínűbb, ami megtörténhet: esik az eső és helyette más programot csinálunk. Vagy eltoljuk a programot későbbre és bepótoljuk. - Szakítsuk meg a gondolatmenetet – amikor már mindent próbáltunk, de semmi nem segít, tudatosan szakadjunk ki a körből. Fizikailag is. Kezdjünk el valami olyasmit csinálni, ami eltereli a figyelmünket. Amire koncentrálni kell. Takarítsunk, főzzünk, nézzünk egy filmet, tanuljunk, puzzlézzunk, akármi. Még az is lehet, hogy eközben jön majd egy ötlet vagy megnyugvás, mert pihenteted az agyadat.
- Stresszkezelés – nem azt írjuk, hogy ne stresszelj, mert ez egy lehetetlen küldetés. Már attól bestresszel az ember, ha azt mondják neki, ne stresszeljen. De a túlzott stresszt lehet kezelni és kell is! Adtunk már rá pár tippet mi is. Például megfelelő minőségű és mennyiségű alvással, mozgással és étkezéssel. (Forrás: ABC News, Very Well Mind)