Lehet, hogy érezted már, hogy a nagyszüleid vagy éppen a barátodék lakásának van valami jellegzetes illata vagy szaga: rögtön megérzed, amikor belépsz hozzájuk. Lehet az éppen virág- esetleg masszív pörköltillat – minden otthon illata más és más. A saját otthonunk szagát nem vesszük észre mindig, de ha hosszabb kirándulásra megyünk, újra megcsaphat, amikor hazatérünk. De mitől lesz a lakásunknak „szaga”, avagy miből áll az „otthonos illat?”
Nos, az illat valójában sokféle szag kombinációja. Először is ott vannak azok a dolgok, amelyeket direkt az illatuk miatt vásárolunk, például a légfrissítők, gyertyák. De árasztja magából az illatot a mosószerünk, a szappanunk és a tisztítószereink is. És persze az ételek, amiket beviszünk az otthonunkba, és amelyekből aztán ebédet főzünk.
Ráadásul ott a saját illatunk is! Minden embernek van egy természetes illata, de illatozik a parfümünk, a dezodorunk, a hajzselénk, a samponunk és még a fogkrémünk is. Ezek mind hozzájárulnak az otthonunk szagához. De további szempontok is befolyásolják azt: más szag van ott, ahol csak felnőttek laknak, és más ott, ahol gyerekek is: utóbbinak műanyagjáték, zsírkréta vagy gyurmaszaga lehet. Ahogy más szagot áraszt egy macskás háztartás is, ahol alom van, meg mást egy madaras vagy egy kutyás lakás.
Hogy szagszerűek legyünk, ennél is tovább kell mennünk: a konkrét otthonunk is illatozik. A fából és téglából készült régebbi épületeknek más az illata, mint a sok ragasztót és műanyagot tartalmazó újabb építményeknek. A kültéri levegő minősége szintén meghatározó. Ami amúgy nemcsak az ablakokon és a lakás repedésein keresztül bejutó szagot befolyásolja, hanem azt is, hogy ez idővel hogyan gyűlik össze az anyagokban, amelyekből az otthon vagy a ház épült.
Egy amerikai illattervező és szaglásszakértő (a továbbiakban szagértő), Dawn Goldworm szerint erős kapcsolat van azok között a dolgok között, amiket az orrunkkal érzünk és aközött, ahogyan érezzük magukat. Ez magyarázza, hogy bizonyos helyekhez és emlékekhez bizonyos szagokat társítunk. És nemcsak az otthonunk, hanem a számunkra fontos emberek illata is összeolvadhat az emlékeinkkel. Ezért lehet, hogy menten a nagymamánk nappalijában érezzük magunkat, amint belépünk egy fonalboltba.
Az otthonunk illata egyébként azért érdekes dolog, mert az agyunkban összefonódik a kényelem és a biztonság felismerésével – teszi hozzá a szagértő. Az érzések és a szaglás közti kapcsolat erősebb, mint más érzékszervek esetében. Az orrunk figyelmeztethet bennünket mindenféle veszélyekre, például záptojásokra vagy romlott gyümölcsökre.
De amikor megszagolunk valamit, amit szeretünk vagy ami ismerős számunkra, akkor attól rögtön az lesz az érzésünk, hogy „ó, ismerem ezt az illatot!” A szaglás tehát afféle védekezési mechanizmusként is szolgál: általa nemcsak megérezhetjük, hanem meg is érthetjük, mi lehet biztonságos, egészséges vagy éppen káros.
(Források: Washington Post, National Library of Medicine, Intelligent Change.)