Lehet, hogy diszlexiával küzdesz vagy ismersz valakit, akit ezzel diagnosztizáltak. Talán tudod róla, hogy aki ezzel él, annak nehézségei vannak az olvasással és a helyesírással. De ez nem azt jelenti, hogy ő beteg lenne! A diszlexia ugyanis nem betegség, hanem tanulási zavar. A kifejezés egyébként a görög „dys” szóból (nehézség) és a „lexis” szóból (szavak) származik.
Hol történik ez az egész? Nos, röviden és tömören: az agyban. Mindenki agya másképp működik egy kicsit, a diszlexiásoké pedig úgy van huzalozva, hogy nehezebben megy nekik a betűk, számok felismerése vagy leírása. Gondjuk lehet azzal is, hogy könnyen és egyértelműen adjanak vissza valamilyen szöveget, amit elolvastak, vagy hogy megjegyezzenek olyan egyszerű szavakat, amiket már sokszor láttak.
Az olvasás olyan az agynak, mint valamiféle edzés. Miközben olvasunk, egy csomó dolog történik a fejünkben, ráadásul egyszerre. Például:
- irányítjuk a szemünk mozgását, hogy kövessük a sorokat,
- a beszédhangokat betűkké alakítjuk,
- a betűkből pedig szavakat és mondatokat alkotunk,
- felismerjük az írásjeleket, amik értelmi és érzelmi szinten is árnyalják a szöveget.
Valójában nagyon sok mindent csinálunk olvasás közben. Az agytekervények sokaknál automatikusan mozgásba lendülnek, de akinek minden lépést erővel kell megtennie, az nagyon elfárad, amikor olvasni próbál. A diagnózist szakember állítja fel – ez az első lépés afelé, hogy a diszlexiás gyerek olyan segítséget kaphasson, ami megkönnyíti számára a dolgokat.
Nem arról van szó, hogy a diszlexiások nem tudnak megtanulni olvasni, ezért örökös lemaradásban lesznek. Csak egészen másképp kell megtanulniuk, mint másoknak. Ehhez pedig speciálisan képzett tanárokra van szükség, akik képesek arra, hogy másképp tanítsák őket. Más kérdés, hogy ki hová születik. Magyarországon úgy alakult, hogy nem minden tanulási zavarral küzdő gyerek kaphatja meg a megfelelő fejlesztést (többek között a pénz- és szakemberhiány miatt).
A diszlexiának semmi köze az intelligenciához. Rengeteg okos és tehetséges ember küzd vele. Többszörösen díjazott kiváló írónk, Dragomán György szintén diszlexiás. Így ír gyerekkora egyik szokásos jelenetéről felnőttként: „Hányszor mondták nekem: figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem”. Dragomán mellett nem mellesleg ott van Tom Holland, Albert Einstein, Steve Jobs, Leonardo Da Vinci vagy Lewis Hamilton… mindannyian diszlexiásak (vagy voltak, amikor még éltek).
Ha te is az vagy, tudd, hogy nem vagy vele egyedül. És ez egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy nagyszerű dolgokat vigyél véghez az életben! Hidd el, a tanáraid és a szüleid sem gondolják azt rólad, hogy nem próbálkozol eléggé.
Lehet, hogy szomorú vagy, frusztrált és dühös, amiért olyan bonyolult számodra az olvasás. Lehet, hogy nem szereted a fejlesztést, és nem szereted, hogy nem kerülhetsz egy csoportba a barátaiddal. Lehet, hogy kiröhögnek az osztálytársaid és viccet csinálnak belőled. De hidd el, pont ugyanolyan okos vagy, mint ők. És mivel itt-ott akadályokat kell kerülgetned, rugalmasabbá válsz, és fejlődik a problémamegoldó képességed. Ha az olvasásban nem is, másban igazán jó lehetsz. Nem baj, ha még nem jöttél rá, mi az! De mindenki a legjobb valamiben, és egy nap te is felfedezed majd, miben vagy az.
A cikk elkészítéséhez Gyarmathy Éva egyetemi tanár, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus nyújtott segítséget.
Források: Dyslexia AoI. Nessy. Understood. Yale. Kid’s Health.