Oroszországot a napokban súlyos terrortámadás sújtotta. Fegyveres támadók megrohamoztak egy moszkvai koncerttermet, és megöltek több mint 130, megsebesítettek több mint 100 embert. Az elkövetőket terrorizmussal vádolják, és előzetes letartóztatásba helyezték.
Sajnos a valóság az, hogy időről időre valaki vagy valakik terrortámadást követnek el a világban. De. Fontos tudnod, hogy te biztonságban vagy!
Magyarországon egyáltalán nincs terrorveszély.
Olyanok az ország adottságai – például gazdasági, geopolitikai vagy társadalmi szempontból –, hogy nem kell félned.
Ha külföldről olvasol minket, vagy valami más okból mégis tartasz tőle, akkor érdemes arra koncentrálni, hogyan birkózhatsz meg a nyugtalanító érzésekkel. Fontos, hogy ezeket a kérdéseket feltedd egy hozzád közel álló felnőttnek. Lehet, hogy nem tud majd rájuk rögtön válaszolni, de ezzel sincs semmi baj. Bátran oszd meg vele az érzéseidet és a gondolataidat.
A terror latinul ijedtséget, rémületet jelent. A terrorizmus célja a félelemkeltés. Eszköze lehet robbantás, fegyveres merénylet, repülőgép-eltérítés. A célpontok pedig szinte mindig civilek, akik nem tudnak védekezni. A terv az, hogy egész társadalmakat, kormányokat félemlítsenek meg valamilyen politikai vagy vallási cél érdekében.
A terroristák jellemzően szélsőséges csoportok nevében támadnak. Éppen azért folyamodnak ehhez a módszerhez, mert gyengék. Nem tudják a többséget meggyőzni az igazukról. Gyengék a nyílt ütközethez is, ezért vesznek célba fegyvertelen civileket. Ritkábban előfordulnak magányos, simán őrült terroristák is.
A támadások ellen tökéletesen védekezni nem lehet. Hiszen senki sem élhet bezárkózva. Ezt ott sem teszik meg, ahol gyakran fordul elő ilyen támadás. A terrort – éppen emiatt – nagyon komolyan veszik a hatóságok. Magyarországon bárki, aki csak fenyegetőzik (!) egy terrorcselekmény elkövetésével, 2-8 év szabadságvesztést kaphat.
A megelőzés elsősorban a titkosszolgálatok feladata. Ők tartják szemmel a szélsőséges szervezeteket, megfigyelik őket, és ha neszét veszik a készülődésnek, különlegesen képzett kommandósok lekapcsolják a terroristákat. Ez elég gyakran sikerül, de nem mindig, mert néhány elszánt ember is képes komoly merényletre, ha fegyverhez vagy robbanóanyaghoz jut.
Egy tragikus esemény után dühösek vagyunk az elkövetőkre. Mi, felnőttek is. De nem lehetünk dühösek mindenkire.
Sok felnőtt – sajnos – azokra az emberekre is dühös, akiket a legkönnyebb megtalálni és hibáztatni. Például azokra, akik úgy néznek ki, mintha a terrorcselekményeket elkövető csoporthoz tartoznának. Ha egy horvát terrorista holnap robbantást végezne a Bahama-szigeteken, akkor se lehetne azt mondani, hogy „a horvátok terroristák”. Épp az ilyen általánosítások szülik a gyűlöletet.
Pedig egy terrortámadás után jellemzően a fél világ osztozik a gyászolók fájdalmában, és ott egyáltalán nem számít, hogy ki milyen nemű, nemzetiségű vagy bőrszínű – csak az, hogy ki az, aki együttérzéssel és a segítségnyújtás szándékával fordul az áldozatokhoz és azok családjaihoz.
Források: 911 Memorial, Közszolgálati Online Lexikon, hvg.hu, Healthy Children, Save the Children, Észak-Dakotai Állami Egyetem.