Röviden: az, hogy a szegénylegényből is lehet király. Vagy legalábbis nem muszáj örökké szegénynek maradnia. A társadalmi mobilitás, a felemelkedés, a kitörés lehetősége az egyik legforróbb téma korunkban.
Kezdetben volt a feudalizmus, a középkori osztályrendszer. A jobbágynak, szolgának, később munkásnak született gyermekek sorsa eldőlt az első pillanatban. Szinte mindegyikük szegényen is halt meg, és ezt örökítette tovább utódainak. Hiába volt az a gyerek tehetséges, ez általában ki sem derült. Ugyanilyen biztos volt a gazdag gyerekek életpályája. A leghülyébb főúri ivadék sem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy nélkülöznie kelljen. Legalábbis békeidőben.
Nagyon kevés kiút volt a születés csapdájából. A legszerencsésebbek katonaként kitüntethették magukat, és ha túlélték, volt esélyük gazdagabbá válni. A másik út az egyház volt, de már ahhoz is nagy mázli kellett, hogy az okos fiúkra felfigyeljen a papság. És hát onnantól sem volt az egy örömteli élet.
Az iparosodással, a kapitalizmussal valamivel több út nyílt meg a törekvő, tehetséges fiatalok előtt. Jó esetben egy ügyes szakmunkás előrébb juthatott, az egyre bonyolultabb termelésben szükség volt kisfőnökökre, művezetőkre. Erre az államoknak is válaszolni kellett. A modern gazdaságban nem volt már elég téglát cipelni és földet túrni. Esztergályosok, gépészek, vasutasok kellettek – és ők nem lehetnek írástudatlan, állati sorban tartott emberek. Megjelent a közoktatás, vagyis a mindenkinem elérhető, sőt kötelező általános iskola. És egyre szélesebb tömegek előtt nyíltak meg a középiskolák és egyetemek.
De ezek még ma sem egyenlítik ki az esélyeket.
Magyarországon az oktatás régóta nagy bajban van. Ennek csak egy része az elavult tanterv és a tanárok nehéz sorsa. A legnagyobb baj az, hogy nem javítja az életesélyeket, hanem rontja.
A folyamat már kisiskolás korban elkezdődik. A tehetősebb szülők igyekeznek jobb iskolába íratni a gyereküket. Ehhez felvételizni kell, például nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumokba. És elengedhetetlen a felkészítés. Ami vagy pénzbe kerül, vagy olyan szülők kellenek hozzá, akik mindennap el tudnak ülni a gyerekkel gyakorolni. Vidéken a közlekedés is komoly korlát. Ugyanez a helyzet a gimnáziumokkal. Nagyon kevés esélye van oda bekerülni egy szegény, nélkülöző család gyerekének. Az egyetemmel, főiskolával folytatódik a sor. Az oktatás anyagi alapon szegregál, vagyis kettéosztja a társadalmat.
Ez azért baj, mert nagyon sok tehetséget veszítünk el. A szegény családokban pont ugyanannyi okos, ügyes, művészi vagy zenei érzékkel, tudományos érdeklődéssel megáldott gyerek születik, mint a gazdagoknál. De nem jutnak el odáig, hogy a tehetségüket felfedezzék és gondozzák. Egy egyetemre járó fiatalt ráadásul el is kell tartani, és egy szegény családban szükség lenne a keresetére. Ezt ösztöndíjakkal lehetne pótolni.
A társadalmi mobilitás befagyása súlyos tragédiákat és társadalmi feszültségeket okoz. Leglátványosabban a lakhatás kérdésében mutatkozik meg. A tehetősebb szülők – ha akarnak – gondoskodhatnak arról, hogy a gyermeküknek legyen saját lakása, vagy legalább hitelhez jusson. A szegények pedig albérletben ragadnak, és azoknak fizetnek egész életükben, akik szerencsésebben születtek. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.
A mobilitás, a felemelkedés lehetősége az egyik legfontosabb társadalomformáló téma, és ez nem ma kezdődött. A huszadik század két nagy vihart okozó eszméje, a nácizmus és a kommunizmus azzal az ígérettel nyert meg magának tömegeket, hogy felborítják az urak és alávetettek rendjét. És lehetőséghez juttatják a nélkülözőket. Mindkettő iszonyú tragédiákhoz vezetett.
A mobilitás ma általában baloldali ügy, de jobboldali pártok is zászlajukra tűzik. A mai gazdaságban egyre több vagyon gyűlik össze egyre kevesebb ember kezében. Eközben az alacsonyan képzett, szegény emberek munkáját egyre jobban fenyegeti az automatizáció, az AI vagy akár az önkiszolgáló kassza. Annyi biztos, hogy a probléma megoldásának kulcsa a mindenkinek elérhető, minél jobb iskola. Ezenfelül pedig a pénz olyan újraelosztása, ami esélyt teremt az alul lévőknek. Vagyis olyan adórendszer, ami biztosítja, hogy a gazdagabbak többet adózzanak, és ezt ki is kényszeríti.
És ha ezt nem oldják meg a kormányok, akkor újabb viharok várhatók.
