A Közel-Keleten régóta nincs teljes béke. Izrael pedig több mint hetven éve a háborúk középpontjában van. Ennek a megértéséhez muszáj röviden átnézni a történelmet.
Kiűzetés és visszatérés
A zsidóság nagy része ókori háborúk miatt kényszerült elhagyni őshazáját, a mai Izraelt. A huszadik században kapott erőre az a gondolat, hogy vissza kellene térniük oda, és saját államot alapítani. Ezt a mozgalmat cionizmusnak nevezik, a zsidó vallásban fontos Sion-hegyről, amely Jeruzsálem városában van. A második világháború zsidóüldözései után meg is indult a zsidók visszatérése a területre, ami akkor brit kormányzás alatt állt, és Palesztinának hívták. 1948-ban pedig létrejött Izrael állam.
Csakhogy volt ezzel egy probléma: az a föld nem üresen várta a zsidókat. Főleg arabok éltek ott, akik magukat palesztinoknak nevezik. Ők pedig úgy érezték, hogy most tőlük veszik el a hazájukat. Az ellenállásban támogatták őket a környező arab országok. Nekik sem tetszett, hogy a szomszédjukban megjelent egy tőlük nagyon különböző ország, más vallással, szokásokkal és politikával. Például Izrael demokrácia, szabad választásokkal, az arab államok többsége pedig királyság vagy diktatúra.
Végtelen háború
Izraelt rögtön a kikiáltása után megtámadták a szomszédai, sőt távolabbi országok is beszálltak: Egyiptom, Szíria, Jordánia, Libanon, Irak, Szaúd-Arábia és Jemen. A fiatal zsidó állam azonban – nyugati segítséggel – visszaverte a támadást, ahogy az utána következő többit is. Később Izrael tartós békét kötött legerősebb szomszédjával, Egyiptommal, a többi szomszédjának meg elment a kedve az állandó kudarcok miatt. Közben a zsidó állam atomfegyverre is szert tett, és akkor már pláne nem volt ajánlatos velük ujjat húzni.
Ám ettől még nem szerették meg őket. A palesztinok sorsa pedig továbbra is nehéz volt. Az Izrael területén élő arabok szabadon dolgozhatnak és élhetnek, sőt bent ülnek a parlamentben is. De a palesztinok nagy része a Gázai-övezet nevű területen lakik. Izrael megadta nekik a jogot, hogy maguk válasszanak kormányt. A választást a Hamász nevű mozgalom nyerte meg – amelyet ma már terrorszervezetként ismerünk. A Hamász diktatúrát épített ki a Gázai-övezetben.
A palesztinok egy része Izrael létrejötte óta fegyveres harcot folytat a zsidó állam ellen. Mivel nyílt katonai összecsapásban semmi esélyük a tankok és a légierő ellen, az ellenállás a terrorizmus eszközeivel folyik. Vagyis nem az ellenség hadseregét támadják, hanem a civil lakosságot. Az izraeli-palesztin szembenállást robbantások, repülőgépek és épületek elleni merényletek, lövöldözések kísérték évtizedeken át. És amikor a Gázai-övezet önállóságot kapott, ez sem a békét segítette elő. A Hamász folytatta a terrorista tevékenységet. Házi készítésű és kívülről becsempészett rakétákkal folyamatosan lőtték Izrael városait. Ezek ellen épült ki a Vaskupola nevű légvédelmi rendszer. A támadásokat Izrael elsősorban bombázásokkal torolta meg, ilyenkor a Hamász vezetőit és bázisait támadták. De ezekben a csapásokban sok civil is meghalt.
A robbanás
Tavaly októberben a Hamász nagyszabású terrortámadást indított. Harcosok százai rajzottak ki a Gázai-övezetből, és válogatás nélkül gyilkolták az embereket. Több mint kétszáz izraelit túszként hurcoltak el. Izrael kormánya brutális választ adott. Tankokkal, hadsereggel, tüzérséggel és bombázókkal támadták meg Gázát. A csaknem egy éve tartó hadművelet célja az volt, hogy végleg megsemmisítsék a Hamászt. Ám eközben tízezrek haltak meg a palesztinok közül, mert a sűrűn lakott övezetben még a jól irányzott bombák is eltalálnak civileket, lakóházakat.
A Hamász legfőbb vezetői el is hagyták Gázát, és baráti arab országokban múlatták az időt. Így tett Iszmail Haníje, a mozgalom vezére is. Ám Izraelnek nemcsak erős hadserege és atomfegyvere van, hanem a világ egyik legprofibb kémszervezete is az övék. Ez a Moszad, az izraeli titkosszolgálat.
Mivel – épp az ókorban kezdődött szétszóródás miatt – zsidók szinte mindenhol vannak, a Moszad keze majdnem mindenhová elér. És a hírszerzés mellett keményebb módszerekkel is dolgozik. Ügynökeik évtizedek óta vadásznak az Izraelt fenyegető terroristákra az egész világon. Utolérték Iszmail Haníjét is, aki valószínűleg biztonságban érezte magát a Közel-Kelet egyik legerősebb országában, Iránban. Haníje egy robbanásban halt meg az iráni főváros, Teherán egy titkos vendégházában. Még nem tudni, hogyan. Lehet, hogy hónapokkal korábban telepítettek bombát a szobába, hátha arra jár. Az irániak szerint rakétát lőttek ki az épületre.
Irán számára rendkívül kellemetlen, hogy Izrael a saját területén ki tudta végezni a terrorvezért. Igaz, Izrael egyelőre nem ismerte el, hogy ők voltak. Mindenesetre Irán bosszút esküdött, és megígérte, hogy valamilyen módon megfizet. Irán nem szomszédja Izraelnek, így a saját részéről rakétákkal és drónokkal mérhet csapást a zsidó államra – amire volt már példa idén.
Emellett Irán fontos támogatója nemcsak a Hamásznak, hanem egy másik terrorszervezetnek, a Hezbollahnak is. A Hezbollah Izrael északi szomszédja, Libanon területén rendezkedett be, és szintén komoly rakétatüzérséggel szerelték fel. Izraelnek tehát több irányból érkező támadást kell kivédenie: Gázából a Hamász maradéka, északról a Hezbollah, keletről pedig Irán fenyegeti.
Ha lesz összecsapás, az önmagában korlátozott hatású lesz, bár súlyos áldozatokkal járhat, ha az izraeli légvédelem hibázik. Az igazi veszély a háború továbbterjedése: más államok belépése, a válaszokra adott újabb válaszok. Az, hogy a tűzfészekből tűzvész lesz.