A „gyermekvédelmi” törvénnyel nem az a baj, hogy nem elég szigorú. Bicskén nem azért történtek bűncselekmények, mert az igazgatónak nyolc, a bűnsegédnek három év nem volt elég fenyegető. Hanem mert úgy gondolták, jó esélyük van megúszni. Ezt nem plusz évek korrigálják, hanem áldozatsegítő intézmények és szabad sajtó, amelyek a lebukást hozzák közelebb.
A törvénnyel és létrehozóival az a baj, hogy sosem törődtek az áldozatokkal. Egyetlen céljuk az volt, hogy írjanak egy slágert a gyűlölködő söpredéknek.
Megsértjük-e a törvényt, ha írunk arról gyerekeknek, hogy könyvesboltokat bírságolnak tönkre miatta? Megjelenítjük-e a homoszexualitást azzal, ha tudósítunk a törvényről, amely szintén megjeleníti? Megsértjük-e azzal, ha Freddy Mercuryt említjük, Szapphót, vagy neadjisten Szájer Józsefet? Fogós kérdések, amelyekre nincs válasz évek óta. Jól jön ilyenkor, hogy nem magyar napilap vagyunk, hanem mobilapp, jó messze beásott szerverekkel.
De attól még újság vagyunk, és korrekten ismertetjük a kormány álláspontját. Nem, nem írjuk le, hogy ez a törvény nettó baromság. Nyugi, rájönnek maguktól, tizenkét évesen is.