Politikusok, magas beosztású tisztviselők szinte soha nem beszélnek a mentális egészségről. Így aztán üdítő, hogy a világ egyik nagyhatalmának van egy olyan tagja a kormányban, aki kiemelten foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Ő Vivek Murthy, az Egyesült Államok tisztifőorvosa, aki már második ciklusát tölti ebben a pozícióban. Először Barack Obama alatt szolgált, majd most Joe Biden elnöksége alatt is ő az, aki az amerikaiak egészségéért felel.
Murthy vesszőparipája az elmagányosodás és annak egészségügyi kockázatai. Olyannyira, hogy járvánnyá minősítette azt, egy szintre emelve a dohányzás és az elhízás káros hatásaival.
Murthyvel a The Guardian készített interjút, amiben kifejti, hogy miért gondolja kiemelt ügynek az elmagányosodás-járványt a WHO-val (Egészségügyi Világszervezet) együtt. Utóbbiban már külön bizottságot állítottak fel, hogy szembenézzenek az elszigeteltség veszélyeivel. Murthy pedig nem kertel:
szerinte a magány nemcsak az attól szenvedő mentális és fizikai egészségét rombolja, de a társadalomra is veszélyes. A rossz mentális állapot függőséghez, erőszakossághoz és akár szélsőséges nézetekhez is vezethet.
Nem a coviddal kezdődött
Murthy már a koronavírus-járvány előtt elkezdte kongatni a vészharangot az elmagányosodás miatt. Orvosként, majd tiszti főorvosként rengeteg emberrel került kapcsolatba, és észrevette, milyen sokak egészségét rombolja a magány.
„Érdekes, hogy szinte senki sem használta a magányos szót. Inkább körülírták. Azt mondták, úgy érzik, mintha láthatatlanok lennének. Vagy hogy senki sem ismeri őket igazán. Egyre több páciens beszélt erről és tette hozzá a fizikai problémájához. Nem tudtam ezzel mit kezdeni, mert ezt sajnos nem tanították az orvosin. Pedig láthatóan fontos.”
Fontos az is, hogy a magány nem összekeverendő az egyedülléttel. Ezer barát és párkapcsolat mellett is érezheti magát magányosnak az ember. „A magány olyan, mint az éhség vagy a szomjúság. Jelez a testünk, hogy valami hiányzik. Ez esetben valódi emberi kapcsolódás. És a hangsúly a valódin van.”
Murthyt annyira érdekelte a jelenség, hogy beleásta magát az adatokba. Az elszigeteltség érzése, a valódi társas kapcsolatok hiánya sokszorosára növelte nemcsak a szorongás és depresszió kialakulásának veszélyét, de a szív- és érrendszeri betegségekét is. Köze lehet a korai elhalálozásokhoz is.
Mobilt bambuló diákok
Murthy sokat foglalkozik fiatalokkal, rendszeresen látogat egyetemeket. Meglepetten tapasztalta, hogy míg régen a szünetekben zsibongás volt a folyosókon vagy a menzán, ma sok helyen csend uralkodik. Sokan a telefonjukon néznek vagy hallgatnak valamit, csetelnek. Amikor megkérdezte az amerikai egyetemistákat, miért van ez, azt válaszolták, hogy amikor a beszélgetések kényelmetlenné válnak, vagy úgy érzik, nem értenek egyet a másikkal, akkor egyszerűbb elővenni a mobilt és kivonódni. „Nem gondoltam volna, hogy be kellene vezetni az iskolákban az olyan órákat, amiken azt tanítjuk, hogyan kell kommunikálni, párbeszédet folytatni egy másik emberrel. Pedig kellene. Ez nem a fiatalok hibája, egyszerűen más lett a környezet. A gyerekek már nem szedik magukra ezt a tudást úgy mint mi, akik kütyük nélkül nőttünk fel. Teljesen más környezetben szocializálódnak és ehhez igazodni kellene.”
A közösségi oldalak butító hatása
Murthy arra is kitért, hogy a felnőtteknek sem ártana egy kis gyakorlás. „Olyan, mintha az elmúlt években elvesztettük volna mindazt, ami egy párbeszéd lefolytatásához szükséges. Valahogy nem tudunk egymással nyíltan, türelemmel és tisztelettel beszélni. És ez nemcsak azzal jár, hogy egyre távolabb kerülünk a másiktól, de azzal is, hogy dühöt, haragot és egyre nagyobb megosztottságot generálunk.”
Murthy az egészséges párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, aminek szöges ellentéteként a közösségi oldalakon folytatott kommunikációt hozza fel. „Emberek mondják a magukét anélkül, hogy érdekelné őket a másik. A céljuk, hogy magukra irányítsák a figyelmet. Nem az, hogy kapcsolódjanak. Tehát nincs párbeszéd, vagy adott esetben akár vita. Ezt kellene újra megtanulni. Így lehet kapcsolódni. Így lehet elkerülni a magányt.”
Murthy a magány orvosolására a minőségi kapcsolatokat, minőségi beszélgetéseket szorgalmazza, amiknek az alapja a kölcsönös tisztelet. Még akkor is, ha nem értünk egyet a másikkal. „Olyan világban élünk, ahol a kapcsolataink számát a minőségük elé helyezzük. Ez pedig nemhogy segítene az elmagányosodáson, hanem mélyíti azt.” (The Guardian)