Amikor a norvég Rinda teherhajót megtorpedózta egy német tengeralattjáró, a túlélő tengerészek nem voltak hajlandók felszállni a mentésükre érkezett brit naszádra. Kétségbeesetten eveztek körbe az éjszakában, amíg meg nem hallották a hajómacska miákolását. Kimentették, és vele együtt érkeztek az angol hajó fedélzetére. A macska aztán ezen a hajón szolgált tovább.
A brit Királyi Haditengerészetnél 1975-ig majdnem minden hadihajóhoz tartozott egy macska. Az amerikai cirkálók és rombolók macskáinak gyakran igazolványuk is volt, és saját függőágyban aludtak. Mindenhová bejárásuk volt. Nemcsak a matrózok és a tisztek játszottak velük, hanem a brit miniszterelnök, Winston Churchill sem hagyta ki a cicázást, amikor meglátogatta a hadihajókat.
De hogy jönnek a macskák a legkeményebb férfimunkához, és a véres tengeri csatákhoz?
Nem az egerek miatt
Ennek megértéséhez messze kell visszamennünk az időben. Hogy került a macska egyáltalán az ember közelébe? A kutyát nem kell magyarázni: a védelemtől a vadászaton és a nyomozáson át az állatok tereléséig csomó hasznos munkát végez. A többi háziállatot megesszük, tejet, tojást, gyapjat adnak. De a macska? A legtöbben erre rávágják, hogy az egerészéssel dolgozik meg a jóindulatunkért. Ám ez valójában csak ürügy. Egy kétszáz méteres hajót, amin több mint ezren szolgálnak, a legszorgalmasabb macska sem tud egérmentesíteni. Kettő sem. És az igazság az, hogy a macska messze nem a legszorgalmasabb állat a világon. Igen, megfogja az egeret – ha olyan kedve van. De ha épp szundikál, vagy nincs hangulata a fogócskához, akkor tőle rágcsálhatják a vitorlakötelet egész nap. És a rágcsálók ellen elég régóta van csapda, méreg és egyéb módszerek.
A valóság az, hogy a macska cuki. Régészek bizonyították, hogy már az első emberi településeken is ott volt, és pontosan ezért. Az ember ugyanis bizonyos ingerekre önkéntelenül gondoskodással, mosolygással, kedvességgel reagál. Ez azért van így, hogy szeressük a kisbabákat. Tehát a nagy szemek, a nagy és gömbölyű fej, a turcsi orr eleve arra késztette már ötezer éve is az embereket, hogy a macskára azt mondják: ajj, de aranyos!
Ehhez jön még, hogy pontosan abban a hangnemben nyávog, ahogy a babák sírnak.
Persze akkor is szívesen vették, ha néha elkapott egy-egy egeret. De igazából mindenki tudta, hogy kiirtani őket a macskák nem fogják. És tudták ezt jól a matrózok is, akik macskát vittek a hajóra.
Senki sincs acélból
Ezek bizony általában durva, nem túl udvarias, kemény férfiak voltak. A matróz élete emberpróbáló munka, hidegben és melegben, vacak ételekkel, és állandó életveszélyben. Képzeljük el, hogy egy tengerész azt mondja az első tisztnek: – Sir, kellene a fedélzetre egy cuki cica, akit lehet simogatni!
Erre bizony megkapta volna, hogy ez nem óvoda, fogja be a száját, micsoda nyálas és lányos dolog ez. Mindenkinek egyszerűbb volt, ha a macska az egérfogás ürügyén kerül a hajóra. Aztán ha már ott volt, akkor lehetett örülni a cuki cicának, és versenyt simogatni. A legénységnek jót tett, hogy lehettek végre ők is kedvesek egy kicsit, a közös macska pedig segített összetartani a csapatot.
A huszadik század végén aztán egészségügyi okokból búcsút kellett venni a hajómacskáktól. A hadihajók sok ország kikötőjében megállnak tankolni és pihenni, és az állatbetegségek miatt veszélyesnek találták végighurcolni a macskákat a világon. Azzal ugyanis mindenki tisztában volt, hogy ha kikötnek, nagyon nehéz lesz megakadályozni, hogy a cica is körülnézzen a parton. Ma a nagyobb tengeri hatalmak közül csak az oroszok tartják fenn a hajómacska intézményét.
A történet tanulsága az, hogy az ember természetétől fogva igényli a kedvességet, csak ezt sokszor eltitkolja, és az egerekre mutogat. Ha az a munkája, hogy óriási ágyúkkal lövöldöz más emberekre a jeges tengeren, azt megcsinálja. De szereti, ha közben ücsörög mellette egy cica.
És most ismerj meg néhány híres hajómacskát!
Sam, az Elsüllyeszthetetlen
Sam eredetileg a híres német csatahajó, a Bismarck macskája volt, és ekkor még Oszkárnak hívták. Amikor a Bismarckot egy brit hajóhad elsüllyesztette, az angol Cossack romboló vette fel, és megtartották. Pár hónappal később a Cossackot torpedótalálat érte, de Oszkár ezt is túlélte. Gibraltár kikötőjébe vitték, ahol a brit Ark Royal repülőgép-hordozó macskája lett. Ezt egy hónappal később megint csak elsüllyesztette egy tengeralattjáró. És Oszkár megint megúszta. Ekkor kapta az Elsüllyeszthetetlen Sam nevet. Ezután már nem osztották be hajóra. Előbb a gibraltári kormányzónál lakott, majd Angliában egy tengerészklubban érte meg a tisztes öregkort.
Emmy, a jövőbelátó
Az RMS Empress of Ireland nem hadihajó volt, hanem óceánjáró. A hajómacska, Emmy minden útján elkísérte – kivéve egyet. 1914. május 28-án megszökött a kikötőben. A személyzet visszavitte a hajóra, ám Emmy újra meglógott, és kicsinyeit is hátrahagyta. A tengerészek ezt nagyon rossz jelnek találták, de elindultak nélküle. Másnap kora hajnalban a ködben az Empress összeütközött egy tehergőzössel, és azonnal elsüllyedt. Több mint ezren haltak meg a katasztrófában.
Convoy, a hősi halott
A Hermione könnyűcirkáló feladata az volt, hogy hajókonvojokat védelmezzen a német tengeralattjáróktól a második világháborúban. Macskája minden útján elkísérte, szerepelt a legénységi jegyzékben, a matrózok pedig imádták. A Hermione torpedótalálattól süllyedt el, 87 tengerész mellett odaveszett Convoy is.
Kiddo, a léghajómacska
Kiddo az America nevű léghajó óceán-átkelésén vett részt, de nem hozott szerencsét. Az 1910-ben megkísérelt repülés eleve rázósan kezdődött a halálra rémült macska számára. Annyira kezelhetetlen volt, hogy a pilóták kénytelenek voltak egy zsákba kötni és kilógatni a hajóból. Később megnyugodott, és – mint a macskák általában – már sajátjaként kezelte a repülő szerkezetet. Az viszont motorhiba miatt sosem jutott át az óceánon, és Kiddo hamarosan rendes hajómacska lett az őket megmentő postagőzösön. Annak tiszteletére fel is vette a Trent nevet.