Mindig kedves, türelmes, nem ítélkezik, ott van nekünk, és azt mondja, amit hallani szeretnénk. Ilyen egy tökéletes barát vagy társ az álmainkban. A mesterséges intelligencia pedig meg lassan meg is teremti nekünk. Vagy mégsem?
Nem véletlen, hogy a sci-fi írók már régóta elképzeltek egy olyan programot, ami a tökéletes kapcsolatot nyújtja. Ennek egyik legismertebb filmje a Her (A nő), amiben Joaquin Phoenix egy komoly szerelmi csalódás után egyre intimebb kapcsolatba kerül egy operációs rendszerrel. Nem látja, de tud vele beszélgetni. És miközben beszélget vele, a program egyre jobban megismeri a Phoenix által játszott karaktert, vagyis tanul és fejlődik menet közben. Phoenix pedig beleszeret. Egy hangba.
Ehhez elég hasonló szolgáltatások a valóságban is kezdenek kialakulni. Gondoljunk csak Alexára és Sirire, a telefonos asszisztensekre, akik a neten böngésznek helyetted és géphangon válaszolnak a feltett kérdéseidre. De itt a Snapchat My AI-ja is, ami már beszélgetést is lefolytat veled. Nyilván a Facebook is a nyomában van, Mark Zuckerberg még tavaly jelentette be, hogy ők is rányomulnak a mesterséges intelligencia fejlesztésekre.
Ennél egy fokkal komolyabb és még jobban hasonlít a Her által vázolt világra a Replika, amin VR-szemüveggel még láthatjuk is a társunkat (barát vagy szerelmi partner), miközben beszélgetünk vele. A fejlesztők úgy hirdetik: „mindig jelen van, hogy meghallgasson, beszélgessen veled és mindig a te oldaladon áll”.
Mivel az emberi kapcsolatok is egyre jobban áttevődnek az online térbe, és soha nem látott méreteket ölt az elmagányosodás, egy intimitással – a bensőséges kapcsolatokkal – foglalkozó szakértő pár éve úgy döntött, mélyebben tanulmányozza a jelenséget. Ő Esther Perel, aki megalkotta a mesterséges intimitás kifejezést.
Nem ért rá a pszichológus, csinált egyet
Perel akkor kezdte el magát beleásni a mesterséges intelligenciával folytatott kapcsolatokba, amikor egy barátja elmesélte neki, hogy az egyik ismerőse szakított a barátnőjével és nem volt türelme megvárni, míg bejut Perelhez. Mivel programozó volt, készített egy mesterséges Esther Perelt, akit a szakember podcastjaival „edzett”, hogy minél jobban hasonlítson rá. „Egyrészről legyezte a hiúságomat. Másik részem úgy érezte, plagizáltak (ez az, amikor valaki művét, gondolatát, kifejezésmódját átveszik és sajátként felhasználják). De volt egy harmadik részem, ami nagyon megijedt.”
A mesterséges Esther Perel a férfi szerint minden bizonnyal sokkal jobb volt, mint az igazi. Ugyanis mindig elérhető volt, nem volt benne a veszély, hogy elfelejt valamit, vagy elkalandozik a figyelme, sosem volt rossz napja, és mindig azonnal válaszolt. Magyarul: nem volt ember. Ennek a legnagyobb hátránya egy terapeuta esetén Perel szerint, hogy „a pszichológusok, terapeuták a kliens mozdulatai, arckifejezése, hanglejtése alapján fogják terelni a témát olyan irányba, amire szükség van. Ezt egy robot nem látja, nem érzékeli.”
A látszólag ideális, virtuális kapcsolat hibája baráti vagy más intim kapcsolatban nagyon egyszerű: nem igazi. Teljesen fals képet mutat arról, hogy milyen a valódi intimitás. És veszélyes, mert hiába tudjuk, hogy egy géppel beszélgetünk, a nem racionális oldala az elménknek egy idő után így is kötődni kezd hozzá. Pláne akkor, ha olyan tud lenni (sosem ítélkező, mindig figyelmes, azonnal rendelkezésre álló), amilyen egy hús-vér ember sosem lesz. Hiszen mindenkinek megvan a maga élete, problémái, korábbi bevésett élményei és ezek alapján létesít velünk kapcsolatot.
Perel szerint a túl sok kütyü, a gyors világ, és a közösségi oldalak azok, amelyek megteremtették a mesterséges intimitást. Miért? Mert ezek miatt azt gondoljuk, hibásan, hogy optimalizálhatjuk az életünket a tökéletes szintig. Nemcsak kajarendelésben, de társas kapcsolatokban is.
A túl sok optimalizálási kísérlet elveszi annak lehetőségét, hogy megéljük a jelent, hogy fejlődjünk. Az élet legnagyobb kihívásai nem olyan problémák, amiket megoldunk, hanem olyasmik, amiket megtanulunk kezelni.
Perel azt is hangsúlyozza, hogy a való világban tökéletesség márpedig nem létezik. De annyira törekszünk rá a digitális térben, hogy lassan az egyet nem értés és a viták kerülendő rossznak tűnnek. Pedig a súrlódások minden emberi kapcsolat szükséges részei, amik fenntartják az érdeklődést, a spontaneitást, fejlesztik az önismeretet. Arról nem beszélve, hogy nincs minden kérdésre egyszerű, jó vagy rossz válasz. Minden döntésünk egy másik opció, másik út elengedésével jár. Következményekkel, amiket nekünk kell viselnünk és amiktől az lesz életutunk, ami.
A modern társadalom vágya, hogy minden nehézséget eltávolítson, egy teljesen életképtelen, intimitásra képtelen emberiséget alakít ki. A technológia, ami elvesz minden rosszat, gondot, vitát, alkalmatlanná teszi az embert arra, hogy megbirkózzon az élet elkerülhetetlen nehézségeivel, mint például a veszteségek. Továbbá megfosztja attól is, hogy saját magát megismerje a másik, hús-vér ember viselkedésére adott reakciói által.
Az AI (mesterséges intelligencia) a szakértő szerint lehet egy nagyon hasznos kütyü. De kütyü kellene hogy maradjon. Nem a hús-vér ember helyettesítője. Más kérdés, hogy a nagy elmagányosodás közepette ez hogyan lehetséges? És nem jobb-e egy virtuális barát a semminél? (American-Statesman/womensagenda.com/Center for Humane Technology)
(Ha lelki problémával küzdesz, vagy csak kiöntenéd a szíved, írhatsz pszichológusunknak, Szél Dávidnak ide bökve. Neved titok marad.)