A múltkor bemutattuk nektek a bécsi Zöldségzenekart, amelynek zenészei kizárólag zöldségekből faragott hangszereken játszanak. Az egész egy viccnek indult 27 évvel ezelőtt, mára pedig több mint 300 koncerten vannak túl. Többek között fuvolává alakított sárgarépájuk és mandolinná alakított póréhagymájuk is van. A zenészek minden fellépés előtt friss zöldségeket faragnak, mivel a hangszereik csak körülbelül 6 órát bírnak ki, mielőtt rothadni kezdenének vagy elveszítenék formájukat.
Hoztunk nektek további négy zenekart, amelyek szintén nem a szokásos módon csalják elő a hangokat. Jöjjenek!
Az írógépzenekar
A Boston Typewriter Orchestra (BTO) egy amerikai együttes, ami kizárólag írógépekkel játszik. A zenekar 2004-ben alakult, miután egy Boston környéki művész, Tim Devin kapott egy bárban egy gyerekeknek való írógépet. A gépelés annyira bosszantotta a pincérnőt, hogy megkérte őt, hagyja abba végre – meg is született hát az írógépzenekar ötlete.
Tim Devin összegyűjtött néhány zenészt, és hamar eldőlt, hogy az előadásaikhoz egy irodai környezetet választanak. A fellépők (négy, hat vagy nyolc fő) mindig fehér ingben és nyakkendőben zenélnek, ráadásul tipikus munkahelyi ugratásokkal is szórakoztatják a közönséget.
Az írógépeket egyszerre használják, néha pedig énekesek is csatlakoznak hozzájuk. A zenészek régi típusú írógépeket használnak, mindenki két-három darabot váltogat, de igyekeznek újabb és újabb jól hangzó régiségeket is bevenni a hangszerek közé. Havonta csak néhány koncertet adnak, de azokat nagyon szeretik az emberek.
Jégzene
Tim Linhart jégszobrász művész több mint 35 évig dolgozott jéggel és hóval: rengeteg szobrot és egyéb műalkotást készített belőlük. Később arra gondolt, mi lenne, ha teljesen jól működő hangszereket is készítene. Mivel Svédország legészakibb részén él, alapanyagból volt elég – de egy csomó akadályba ütközött a bütykölés során. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a jéghangszerek hamar olvadni kezdtek, ha picit is emelkedett a hőmérséklet.
Tim Linhart ezért a feleségével együtt megtervezett egy olyan, különleges iglut, amelyben koncerteket is lehet tartani, hiszen hideg van. A zenekarnak, az Ice Musicnak aztán lett jégből készült hegedűje, csellója, gitárja és dobja is.
Ezeken természetesen vannak húrok és egyéb fémelemek, de a hangszerek teste jégből van. A hangzásuk attól olyan gyönyörű, hogy a fával ellentétben a jég nem nyeli el a hangszer rezgéseit. Fúvós hangszereik nincsenek, hiszen a befújt meleg levegőtől elolvadnának. Sajnos a zenekar ma már nem aktív. Reméljük, nem a globális felmelegedés miatt.
A nagyon hangos szomszédok
Létezik egy lakás az Egyesült Államokban, Brooklynban, ahonnan folyamatosan hangos koncert szól. Az Apartment Sessions egy művészcsoport, amit két szobatárs, Luke McGinnis és Evan Tyor hozott létre. Szerettek zenélni, ezért kitalálták, mi lenne, ha az egész lakásukat feltöltenék mindenféle zenészekkel. Az alig több mint 90 négyzetméteres lakásukban voltak már egyszerre 89-en is. Még a fürdőkádban és a konyhapulton is álltak emberek, volt, akinek a feje a plafont súrolta.
A zenészek gitárokon, hegedűkön, harmonikán, dobon, zongorán és még otthon található háztartási eszközökön is játszanak. A szűk tér előnye, hogy megismerkedhet mindenki, aki együtt ül egy emeletes ágyon, vagy épp a konyhaszekrényen. A zenekar egyébként nem akar híres vagy gazdag lenni, a közösségépítés a célja. Néhány koncertjük persze van időnként.
A legnagyobb kérdés, hogy hogy nem mennek a főbérlőik vagy a szomszédaik agyára. Ezt pontosan az alapítók sem értik. „Régebben figyelmeztettük őket a zene miatt, de soha nem hallottunk róluk semmit. Mindig hétköznap 11 és 3 között próbálunk, szóval szerintem egyszerűen nincsenek itthon.”
A kattogók és csapkodók
A 2000-es évek közepén Magyarországon is futott a tévében egy Nike-reklám, amelynek a főszereplője Ronaldinho, az egykori brazil válogatott volt a szereplője. A reklámban a focista rendkívüli trükkjeit lehetett látni, miközben egy érdekes latin zene szólt.
Ezt a Barbatuques, a brazil együttes készítette, amiben a tagok lényegében a testükön játszanak: tapsolnak, csapkodják a kezeiket, csettintgetnek, suttognak, sztepptáncolnak és így tovább. A zenekar 1996 óta létezik, először tévéműsorokban szerepeltek, azóta pedig kis túlzással az egész világot bejárták a koncertjeikkel.
A testzenét persze nem ők találták fel, de még mindig magas színvonalon űzik a csapkodást és a toporgást. A legtöbb daluk természetesen latin hangulatú, de csináltak már rapdalt is. Ó, és a kedves madarakról szóló Rio című film második részéhez is készítettek egy dalt.
