Az augusztus 20-i tűzijáték minden alkalommal egyre nagyobb durranás, és ez nem csupán szójáték. A kormány most már évek óta büszkén hirdeti, hogy nyaranta Európa legnagyobb tűzijátékát szervezi meg Budapesten. Idén ez majdnem 2 milliárd forintba kerül az adófizetőknek, a Szent István-napi programokra pedig összesen 15 milliárd forintot költ a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség.
Egyesek imádják az ünnepi tűzijátékot: színes, hangos, szórakoztató, és nagyon klassz nézni, hogy a durrogtatás közben tömegek állnak tátott szájjal az ég alatt. Mások nem ennyire lelkesek: úgy gondolják, hogy a fenti összeget hasznosabban is el lehetne költeni. Azzal is érvelnek, hogy a tűzijáték rendkívüli módon környezetszennyező és egészségkárosító hatása is van. Ennek az az oka, hogy a puffogtatással együtt egy sor káros anyag, füst és por kerül a levegőbe. Ráadásul az állatoknak is komoly stresszt okoz a félórás hangzavar. A házi és vadon élő madarak és állatok megijedhetnek a zajoktól, és megesik, hogy elszaladnak, elszöknek, ez pedig gyakran veszélybe sodorja őket.
A tűzijáték elődjét, a petárdát eredetileg Kínában találták fel körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Az ünneplők állítólag bambuszszárat sütöttek: azok megfeketedtek, sisteregtek, az üreges szárak belsejében lévő levegő pedig felrobbant. Később, Kr. u. 600 és 900 között a kínaiak egy újabb lépést tettek a ma ismert tűzijáték felé: a bambuszszárakat puskaporral töltötték meg és tűzgödörbe dobták őket. Acélport vagy vasforgácsot adtak hozzá, hogy szikrázzanak. Kínában ezeket a petárdákat gyakran használták ünnepségeken, és úgy gondolták, a petárdák „elűzik a gonosz szellemeket”.
A Szung-dinasztia (960-1279) idején már papírrétegeket göngyöltek össze, hogy abba töltsék a puskaport, és gyújtózsinórt is szereltek rá. Ezeket a petárdákat nagy csomókba kötötték, így azokat egymás után, gyorsan meg lehetett gyújtani.
A tűzijátékok a 13. században jutottak el Európába, a 15. században pedig már sokszor használták vallási ünnepeken és szórakoztató rendezvényeken. A feljegyzések szerint Magyarországon először I. Mátyás király és Beatrix királyné esküvőjén tartottak tűzijátékot 1476-ban Székesfehérváron. 1686-ban Budavár visszafoglalását is tűzijátékkal ünnepelték. Sőt: nálunk is volt gyártóüzem. A 20. század elején Pesterzsébeten alapította az elsőt Emmerling Adolf, bár később a vállalatot államosították és Balatonfűzfőre költöztették. A legtöbb tűzijátékot egyébként ma is Kínában készítik.
De mi is a tűzijáték? Nos, pici robbanóerejű pirotechnikai eszköz, lényegében bomba. Szinte minden tűzijátéknak ugyanazok az alapvető részei. A tűzijátékok hajtó- és robbanóereje a salétrom, kén és faszén kombinációjából származik. A robbanás erejét gyanta, kámfor, gumi és hasonló anyagok szabályozzák. A levegőbe emelkedő tűzijátékok az erejüket a táguló gázoktól kapják, amelyek aztán hirtelen kiáramlanak. A rakéták hasonlóan működnek, de azokon a gázok szabályozottan, a fúvókán át áramlanak ki, és hajtják a lövedéket.
A tűzijátékok színét a felhasznált fémsók határozzák meg: a nátriumsók mélysárga színt adnak, a kalcium vöröset, a stroncium bíborvöröset, a bárium zöldet, a réz pedig zöldet és kéket. A magnézium és az alumínium elektromos-fehér hatást kelt. Ezek a fémsók elégnek és szétbomlanak az égbolton a tűzijáték közben.
Pirotechnikai eszközből egyébként sokféle létezik, a legtöbb csak hozzáértők kezében számít biztonságosnak. Azt kormányrendeletek szabályozzák, hogy ki milyen típusú pirotechnikai eszközt vásárolhat, és azt hogyan, hol, mikor használhatja fel. Szilveszter idején például lehet venni közepes veszélyességű tűzijátékot (nagyobb római gyertyákat és rakétákat), de azokat csak szilveszter éjjelén lehet ellőni engedély nélkül.
Petárdázni viszont évek óta tilos, szilveszterkor is – még a birtoklásáért is pénzbüntetés jár. Rendkívül veszélyes, és súlyos, maradandó sérüléseket okozhat.
Azok a tűzijátékok azonban, amelyeket képzett szakemberek készítenek és lőnek fel, biztonságosak: így van ez a budapesti tűzijátékkal is. Magyarországon egyébként 1927 óta rendeznek tűzijátékot Szent István napján, a nagy durr csak a második világháború idején és az 1956-66 közti időszakban maradt el.
Forrás: Britannica. Times For Kids. Wikipedia.