A héten megkezdődnek a középiskolai szóbeli felvételi vizsgák. Szóbelizni nem kell mindenkinek, az iskolák maguk dönthetik el, hogy szeretnének-e ilyen vizsgát is tartani. Viszont közületek nagyon sokaknak ez lesz az első komolyabb szóbeli vizsgája, amit ráadásul olyan emberek előtt kell letenni, akiket nem ismertek. Nem baj, ha izgulsz, ezt teljesen rendben van. Most adunk néhány tippet és tanácsot, hogy a lehető legtöbbet kihozd a szóbeliből.
Mit várnak tőled a szóbelin?
A legtöbb iskola előre megadja, hogy milyen felvételi vizsgát tartanak majd. Remélhetőleg már alaposan átolvastad a felvételi követelményeket, így nem érnek majd meglepetések.
Ha a szóbelin általános beszélgetés lesz, az arról szól, hogy jobban megismerjenek. Szeretnék tudni, milyen ember vagy, mi érdekel, mik a céljaid, és persze kíváncsiak arra, hogy mindezt hogyan tudod elmondani. Vannak iskolák, ahol előre megadják az általános beszélgetés témaköreit, és olyan is, ahová bemutatkozó anyagot is vinned kell magadról. Mindenképp nézz utána annak, mit vár az iskola, mert az biztosan nem jelent plusz pontot, ha valamit otthon felejtesz abból, amit kértek tőled.
Egyes iskolákban a szóbelin felmérik a tantárgyi tudást is. Ezek a sulik előre megadják, milyen témakörökre készülj a felvételin. Lehet, hogy tételt kell húznod, de az is lehet, hogy feladatokat kell megoldanod, amivel azt tesztelik, hogyan tudsz problémákat megoldani, érvelni, elemezni, vagy milyen a logikai gondolkodásod.
A művészeti tagozatos iskolák a legtöbbször gyakorlati szóbeliket tartanak. A drámásoknak versekkel, a médiásoknak fotókkal, filmrészlettel, a táncosoknak koreográfiákkal kell készülni. Itt is nagyon fontos odafigyelni, hogy mit vár el egy-egy iskola, hogy legyen idő készülni ezekre.
A nyelvi tagozatokon értelemszerűen a nyelvtudást tesztelik. A legtöbb helyen megadják a témaköröket, amikről beszélni kell majd. Ezeket gyakorolhatod a barátaiddal is.
A szóbelin gyakran előforduló kérdések
Ezekre érdemes előre felkészülni, mert sokkal jobb benyomást teszel, ha nem ott kell gondolkodnod rajtuk. Az egyik legnehezebb kérdés az, hogy mutasd be magad néhány mondatban. Jó, ha erre van valami előre végig gondolt válaszod azon kívül is, hogy mi a neved, hány éves vagy, és melyik általános iskolából jöttél. De kérdezhetik, hogy mi a kedvenc könyved, zenéd, sportod, és sokszor azt is megkérdezik, hogy miért pont ez. Ugye, hogy nem is könnyű ezekre válaszolni?
Rákérdezhetnek arra, hogy mit csinálsz a szabadidődben, általában hogyan telik egy napod, vagy hogy mik a legjobb/legrosszabb tulajdonságaid. Akár az is kérdés lehet, hogy szerinted milyen egy jó tanár. Meg szokták kérdezni, hogy mit szeretnél igazán abban az iskolában tanulni, mik a céljaid, és persze azt is, hogy mi leszel, ha nagy leszel. De még számtalan kérdés előfordulhat. Jó, ha gyakorolsz egy picit ezekre, akár a szüleiddel, akár a barátaiddal, mert az egy szavas válaszok a felvételin nem biztos, hogy nyerők.
Sok iskola tudni szeretné, hogy mit tudsz magáról az intézményről, és hogy mi volt az oka, hogy oda jelentkeztél. Itt kevés lesz az a válasz, hogy azért, mert tetszett a suli. Meg is kell indokolni, például olyan válaszokkal, hogy jók a választható szakok, híres a kórus, vagy nagyon jók az iskolán kívüli programok. Ha rákérdeznek a jelenlegi iskoládra, akkor se kezd szidni a tanáraidat, ha épp nem szereted őket. Inkább maradj semleges és tárgyilagos.
Fontos apróságok
A leendő tanáraid először találkoznak veled személyesen. Ezért fontos, hogy jó benyomást tegyél. Ne késs el, legyél rendesen felöltözve, az arcod ne legyen maszatos. Köszönj, ha megérkezel, legyél udvarias, nyitott. Nézz a szemébe annak, akivel beszélgetsz, és az sem árt, ha te is kérdezel, és nem csak válaszolgatsz a feltett kérdésekre. Aludd ki magad a felvételi előtt, ne menj éhesen, és igyál is, nehogy rosszul legyél. Legyen nálad a személyid, a diákigazolványod, és egy toll is.
És próbáld meg picit élvezni a helyzetet, még akkor is, ha elsőre nagyon félelmetesnek tűnik. Ez csak egy beszélgetés, amiből az fog kiderülni, hogy mennyire nagyszerű gyerek vagy.
