Nem is kell ide nagyobb felvezetés, csapjunk bele!
Japánban a KFC hozza a karácsonyi ajándékot
Bár Japánban nem számít nemzeti ünnepnek a karácsony, sokan szeretik ezt a nyugati szokást is tartani. Az őrületért az amerikai KFC gyorsétteremlánc felel, amely a hetvenes években olyan sikeres karácsonyi reklámkampányt folytatott, amilyenhez hasonlót mondjuk csak a Coca-Cola tudott produkálni. Szóval a japánok nagyon szeretnek karácsonykor KFC-be járni, hogy ott egyenek mindenféle rántottcsirke-darabokat. Ha nem tudnak asztalt foglalni, rendelnek, de mindkettőt már hetekkel előre meg kell tenniük, akkora a tolongás. Nem véletlen, hogy a cégnek a karácsonyi hét a hozza a legtöbb pénzt.
A katalán kakiló farönk és a kakiló fiú
Katalónia Spanyolország egyik tartománya, fővárosa Barcelona. Autonóm közösség, vagyis sok hatáskörben van külön döntési joga az államtól. Például Katalóniának van elnöke, külön rendőrsége és második hivatalos nyelve is (a katalán).
Itt is van fura karácsonyi szokás, a kakiló farönk vagy karácsonyi farönk (caga tió, tió de nadal). December 8-ától a négy kis falábon álló, arccal és satyival ellátott rönköcskének minden este a gyerekek visznek ételt, magvakat, gyümölcsöket, és szépen betakargatják, hogy ne fázzon. Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk, a szülők dolga, hogy később elvigyék az ételt, mintha a tuskó megette volna.
Az odaadás és szeretet egészen Szentestéig tart, amikor a szülők dolga, hogy addig ütlegeljék a farönköcskét, amíg „kikakil” kisebb ajándékokat. Szerencsére a szokás azt is előírja, hogy a gyerekek ne nézzék végig az ütlegelést, hanem egy másik szobában várjanak.
A hivatalos megnevezése karácsonyi rönk, de a népi kultúrában, hiába sértő, a kakiló farönk megnevezés lett a népszerűbb.
A kakimánia itt nem ér véget: egyes katalán háztartásokban a betlehembe egy kakáló kisfiúszobor is kerül, amit caganernek hívnak. Pontos eredete nem ismert, a találgatásokat, hogy miért kell kakiló kisfiú a jászol mellé, ezért nem részletezzük.
A spanyol gyerekeknek is van Mikulásuk, de – mint majd később olvashatjátok – az olaszokhoz hasonlóan januárban érkezik. És nem a Mikulás, hanem a háromkirályok hoznak még nekik ajándékokat vízkeresztkor, azaz január 6-án. Ez a karácsonyi időszak hivatalos vége és a farsangi időszak kezdete.
Eldugott seprű a norvégoknál
A norvég hiedelemvilág szerint a szenteste egybeesik a gonosz szellemek és boszorkányok érkezésével. Így aztán a norvég háztartásokban 23-án eldugják a seprűket. Végül is logikus, senki sem szeretne kellemetlen rokonok mellett még gonosz szellemekkel vagy boszorkányokkal bajlódni az ünnepekkor.
Az ukrán pókháló
Gömböcskék, girlandocskák és fények mellett az ukrán karácsonyfákra műpókháló-dísz is kerül. A szokás egy régi meséből ered, amelyben egy szegény nőnek nem volt pénze feldíszíteni a fáját, de karácsony reggelén arra ébredt, hogy egy pók gyönyörű, csillogó hálóval beszőtte azt. Azóta a pókháló a fán szerencsehozónak számít.
A portugálok az elhunyt családtagoknak is terítenek
A consoda, vagyis karácsonyi vacsora alatt a portugál családoknál tőkehalat, zöldséget és krumplit esznek. Nem ritka, hogy extra terítéket tesznek az ünnepi asztalra azoknak a családtagoknak, akik már nincsenek velük. A hiedelem szerint ez nemcsak szép gesztus, de szerencsét is hoz a háztartásnak.
Az olasz boszorka
Az olasz gyerekek igen jól járnak a karácsonyi ünnepekkel. Nemcsak szenteste kapnak ajándékot, hanem még januárban is. La Befana ugyanis vízkeresztkor, január 6-án érkezik. Mondjuk úgy, hogy a jóságos vén boszi Befana az olasz gyerekek december 6-i mikulása. Januárban. Ja, és aznap, amikor Befana érkezik, munka és suli sincs.
A monda szerint Befanától kért Gáspár, Menyhért és Boldizsár útbaigazítást, hogy megtalálják a kis Jézust, de a boszi nem tartott velük. Később ezt megbánta, és jóvá akarta tenni. Ezért visz ajándékot a gyerekeknek annak reményében, hogy egyikük a kis Jézus.
De sose nyer.