Szovjet államférfi és diktátor, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára 1924-től 1953-ig.
A világ egyik legvéresebb kezű zsarnoka, aki a Szovjetuniót vezette Lenin halálától a saját haláláig. Uralkodása több tízmillió ember pusztulásával járt.
Sztálin Grúziában született, eredeti vezetékneve Dzsugasvili. Papnak tanult, de korán a kommunista forradalmi mozgalomhoz csatlakozott. A mozgalomban vette fel új nevét, ami azt jelenti, „acélos”.
Lenin halála után Sztálin kifinomult cselszövésekkel ragadta magához a hatalmat, és hamarosan a Szovjetunió egyszemélyi vezetője, diktátora lett. Versenytársait, ellenfeleit kivégeztette, az országot rettegésben tartotta. Ártatlan emberek millióit záratta börtönbe, ölette meg vagy küldte sarkvidéki munkatáborokba. Eközben erőltetett ipari fejlesztéseket hajtott végre, hogy felkészítse a Szovjetuniót az elkerülhetetlen háborúra.
A Szovjetunió Sztálin vezetése alatt vívta meg a II. világháborút. Az ország súlyos veszteségeket szenvedett a német támadásban, amiben szerepet játszott a vezetés gyengesége is. Ennek ellenére – és a nyugati szövetségesek segítségével – a szovjetek a győztesek oldalán zárták le a háborút. A Szovjetunió megszállta Kelet-Európa országait, és rájuk kényszerítette a sztálinista rendszert és a vele járó rémuralmat. Magyarországon ez volt a Rákosi-korszak, Rákosi Mátyás vezetésével.
1953-ban halt meg. A Szovjetunióban Nyikita Hruscsov vette át a vezetést, Európában pedig kisebb-nagyobb forradalmi megmozdulások után többnyire enyhült a diktatúra.