Szombat van, éljenek a Lujzák, az időjárás meg ma sem tudja eldönteni, hogy milyen hónapot írunk épp. Most úgy tesz, mintha bolond április lenne. Szóval esni is fog, a nap is kisüthet, és szél is lesz itt-ott. Hideg viszont nem lesz, szóval ha rétegesen felöltöztök, irány a természet. Ma megírjuk nektek, miért jó kéktúrázni, és persze azt is, hogy a túra színe miért kék, és miért nem mondjuk narancs vagy halvány barack. Jó, most sokan rávágjátok, hogy ezek nem is színek, hanem gyümölcsök. De ha belegondoltok, a legtöbb színt kajákról nevezték el. Ezért van csokoládébarna és padlizsánlila is. De milyen kár, hogy itt megálltunk. Miért nincs olyan, hogy székelykáposzta-piros, vagy mackósajt-bézs…?
Városbéli puhányoknak viszont olvasnivalót ajánlunk ma, megtudhatjátok például, hogy ki volt H. P. Lovecraft és miféle világot képzelt el, csápfejű bácsikkal meg egyéb rémségekkel. És bemutatjuk a világ öt legkisebb országát is, amik közül a csúcstartó épp akkorka csak, mint a Margit-sziget fele.
A mai szavunk nagyon tavaszi, és nem azért, mert nem lehetne ennek a szónak az ismerete nélkül élni, hanem mert nagyon cuki. Pimpimpáré. Kirándulás közben találkozhattok is vele. Ez a gyermekláncfű, más néven pitypang. És ez az a növényünk, aminek 31 különböző nevét jegyezték fel. Van, ahol bárányfejfűnek, van, ahol kislibavirágnak, máshol csürkevirágnak vagy pimpónyának hívják. Pitypangból készíthettek koszorút vagy nyakláncot, úgy, hogy a leszedett virágok szárait egymásba dugjátok. Csak előbb nézzétek meg, nincs-e benne méhecske, mert ők is ébredeznek már.