Az év utolsó előtti napján marad az esőmentes, szürke, hideg idő. Hunor és Dávid napja van.
Mindkettő ősi név, de a Dávid régebbi, mivel ez bibliai név, és zsidók sokkal előbb voltak, mint magyarok. Dávid az ószövetségi zsidók legendás királya volt, de arról a legismertebb, hogy még pásztorfiúként lecsurzlizta Góliátot.
A csurzli a parittya régi magyar neve, ebből lett aztán a csúzli. A kettő nagyon nem ugyanaz! A csúzlihoz gumi kell és egy villás bot vagy vasdarab; a parittyához csak egy tenyérnyi bőr és két zsinór, valamint nagy gyakorlat és ügyesség. Dávidnak ez megvolt a Biblia szerint, így a böhöm termetű ellenséges Góliáttal nem kezdett kardvívásba, hanem simán a fejébe lőtt egy jókora követ. Azt már mindenki maga ítéli meg, hogy ez tulajdonképp hősiesség vagy sem, és mennyire lenne sportszerű ugyanez pisztollyal. Mindenesetre Dávid azóta is örökké emlegetett példája annak, amikor a kisebb és gyengébb fél furfanggal és ügyességgel győz. Nagyjából így tekint magára Izrael is ellenségei között háromezer évvel Dávid után, csak most már nem parittyával vannak felszerelve, hanem atomrakétákkal.
Ma még jövünk egy híradóval és egyéb olvasnivalókkal, aztán megint szabadnapok következnek, és utána már 2025-öt fogunk írni. Mi pedig újságot, továbbra is, nektek!
