Ködös, párás reggel lesz, de amúgy esőmentes nap. Boldog Simon- és Tádé-napot kívánunk! Ma van a rajzfilmek világnapja is, mert ezen a napon mutatták be az első animációs filmet Franciaországban, 1892-ben, 132 éve.
Ma egy érdekes könyvről írunk nektek a hírek mellett. Olyan emberekről szól, akik mindenféle lelki betegségük mellett is megállták a helyüket. Mert nincs vége a világnak attól, ha valakinek vannak problémái. Az emberi lélek bonyolult, sérülékeny, viszont csodálatosan alkalmazkodik. Végül is maga az élet is ilyen.
Például a könyvskorpió!
Az ember alaposan átalakította az élővilágot. Új fajokat hozott létre a háziasítással, lett kutya, macska, díszhalak meg minden. Más állatok pedig csak észrevették, hogy az ember újfajta élőhelyeket hozott létre, és becuccoltak hozzá. Ilyen ez az icipici, pár milliméteres ízeltlábú is. Előfordul ugyan a természetben, fák kérge alatt vagy az avarban, de az igazi élőhelye évezredek óta a könyv. Ott vannak a régi könyvtárakban, de főleg a porlepte, ritkán látogatott raktáraikban. Ott voltak már az ókorban is a papirusztekercsek és pergamenek között. Arisztotelész, a híres görög bölcselő írta le őket először.
A betűk tengerében nyüzsög az élet. Apró atkák, molyok, mindenféle kis élőlény rágcsál, furkál, éldegél és szaporodik a sokmillió papírlap között. Néha nagy útra kelnek, átmásznak az ezeréves bibliából a gőzgép-katalógusba, és ha elunják, elköltöznek a 19. századi receptek közé. A könyvskorpió pedig őket eszegeti, szóval ez egy hasznos állat, csak kevéssé becsüljük meg. Talán mert a skorpiók alapvetően nem a barátaink.
De hát nem kell olyan sietősen ítélni. Erről szól a könyv is, amiről írunk, és erről szól az élet. Szép napot!