Az ősszel megjöttek a nagy esők, sőt az árvíz is. A szomjas erdők most feltöltődnek, a föld alatt húzódó gombafonalak pedig termést hoznak. A Kispolgárnál több szenvedélyes gombász is dolgozik, úgyhogy időről időre szólunk, mit lehet zsákmányolni.
A gyakorlott gyűjtők persze tudják, mit keressenek, és azt is, hogy hol. Mi most a kezdőknek próbálunk segíteni, akik még nem ismerik a gombászás örömeit. Van néhány gomba, amit nagyon könnyű felismerni, viszont csuda finomak. Ezeket bárki meg tudja tanulni. És nincs is jobb, mint a saját gyűjtésű gombából falatozni vacsorára!
Az erdei gombák teljesen más ízűek, mint a bolti. Azért is jó a gombászat, mert új, ismeretlen ízeket kóstolhatsz meg.
Nagy őzlábgomba
Az egyik legismertebb gombánk. Hatalmas tányérokat növeszt, de még finomabbak a még ki nem nyílt, mikrofonra hasonlító fiatal példányok. Tönkjük (így hívják a gomba szárát) kígyóbőrszerű mintát visel, kalapja pikkelyes. Gallérja vastag és merev. A legfontosabb, hogy a galócákkal ne keverjük össze. De azoknak a gallérja lelógó, bocskor van a tönk alján, a kalapon pedig vagy pettyek, vagy semmi. Kevés gyakorlattal az őzlábat biztosan azonosíthatjuk. Csodálatos rántott gomba lesz belőle, de csak a kalapját érdemes megenni, a tönk rágós.
Két veszélyt kell észben tartani. Ha az őzlábhoz hasonló, de aprócska, néhány centis gombát találunk, hagyjuk ott. Ezek között súlyosan mérgezőek vannak. Ha pedig a tönk nem mintás, hanem sima, és a kalap fehér, akkor a kerti őzlábgombával van dolgunk, ami szintén mérgező.
Bimbós pöfeteg
Szinte semmivel sem lehet összekeverni, legfeljebb más, szintén ehető pöfetegekkel. Van ugyan egy enyhén mérgező, hasonlóan gumószerű gomba, az áltrifla, de az egy undok kis barna gumigolyó, sötétebb és kisebb is. A pöfeteget szintén rántani szokás. Sajátos, különleges íze van.
A hasonló fehér tojásokkal viszont vigyázni kell, különösen, ha nincsenek rajtuk a pöfeteg jellegzetes kis tüskéi. Az ilyenek ugyanis lehetnek fiatal, kifejletlen mérges galócák. Elvágva ezekben látható a tönk és a kalap.
Óriás pöfeteg
Hát ezt tényleg semmivel se téveszted össze. Talán csak egy fehérre festett sütőtökkel. Ekkora gombócgomba nincs másik, több kilós is lehet egyetlen darab. A friss, jó pöfi kemény, belül hófehér húsú. Ezt is rántva vagy sütve fogyasztjuk. Sajnos a mélyhűtő tönkreteszi, és egy csoffadt, szomorú rongy lesz belőle. Szóval ezt meg kell enni azonmód.
Vannak középsúlyú pöfetegfélék, amik ekkorára nem nőnek, de azért azok is jó nagyok. Ilyen például a pikkelyes pöfeteg. Szintén jó gomba, de a héja rágós.
Sárga rókagomba
Nyúlgombának, nyúlicának, sőt csirkegombának is nevezik. Értékes áru, a piacokon jó drágán kapható, amikor van. Ebből jó pörkölt, paprikás vagy gombamártás készülhet, de levesbe is elsőrangú.
Az a legfontosabb, hogy a mérges világító tölcsérgombával ne keverjük. A rókagomba kalapja alján nem különálló lemezek, hanem elágazó ráncok találhatók. Ennek felismerése gyakorlatot igényel, de megéri. A rókagomba nagy tömegben jön elő ősszel, ha egyet találunk, biztosan van a közelben még egy csomó, és hamar megtelik a kosár.
Szürke tölcsérgomba
Ez nehezebb feladvány, a tölcsérgombák között súlyosan mérgezőek is akadnak. Viszont néhány sikeres gyűjtés után már az illatáról fel fogjuk ismerni a szürke tölcsért. Egészen különleges, semmihez sem hasonlító aromája van, ami elég erős. Ezért mártásban, húsokkal párolva vagy gombapörköltnek általában más gombákkal, akár bolti csiperkével keverve érdemes használni. Levesben is érvényesül ez a kivételes íz.
Gyapjas tintagomba
Ezt már csak azért is említjük, mert úgy néz ki, mint egy ősz, öreg erdei manó. A tintagombák idősödve vagy leszedés után elfolyósodnak, így terjed a spórájuk. Ezért ha sokat találunk, célszerű sürgősen hazaindulni velük, és menten panírozni és sütni. Csak a fiatal, fehér példányok fogyaszthatók, de azok különleges ínyencségek. A tölcsérgombával szemben nem erős ízükkel, hanem a tökéletes állaggal, a puha finomsággal okoznak maradandó élményt. Nem nagyon lehet mással összekeverni.
Ha most kezdesz gombát gyűjteni, mindenképp vidd el a zsákmányt gombavizsgálóhoz. Ők ilyenkor, szezonban a piacokon találhatók. A fent leírt fajokat viszont kevés gyakorlattal már fel fogod ismerni, és akkor ezek biztonsággal gyűjthetők. Az esős őszi időszakban még sok más finom gomba terem az erdőkben: csiperkék, vargányák, laska, pereszke és finom galambgombák, trombitagomba, szegfűgomba és a kiváló rizike. Ha szeretnél velük megismerkedni, szerezz egy jó gombászkönyvet, és tölts minél több időt az erdőben! A vadászat brutális és véres; engedély és fegyver kell hozzá, és ez mind drága és korhatáros. A horgászat könnyebb, de az sem való mindenkinek. A gombászás az a hobbi, amivel bárki átélheti, milyen a saját vacsoránkat a természettől megszerezni!